2015. március 1. Nagyböjt 2. vasárnapja 

Ter 22,1-2.9a.10-13.15-18; Zs 115; Róm 8,31b-34; Mk 9,2-10

Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, és áldozd fel

• Gondoljunk vissza a legutóbbi hegymászós élményünkre. Próbáljuk megosztani a többiekkel, mit tapasztaltunk: Mi volt az én személyes kihívásom a hegymászás közben? Milyen nehézségekkel kellett szembenézzek? Mi volt az első gondolatom, első érzésem, amikor a hegy csúcsán álltam és körbenéztem? Milyen apró vagy nagy dolog, felismerés, megtapasztalás juttatta eszembe az Istent, aki gondoskodik?

• Mindkét hegyi történet, amit hallottunk a hegyen történik. Mindkettő az áldozatról szól. Az egyik az áldozatról, amit Ábrahám Istennek való engedelmességből kész felajánlani, a másik az eljövendő áldozatról, a Bárány kereszthaláláról.
• Az én életemben mi az áldozat? Melyek azok a legdrágább kincsek, amikről a legnehezebben mondanék le? Van bennem mégis hajlandóság az isteni akarat szolgálatára vagy a magam akaratának kényelmében szeretek élni? Fel tudom-e ajánlani a számomra legkedvesebbet is?
• Próbáljunk visszaidézni egy olyan alkalmat, amikor áldozatot hoztunk, kicsi vagy nagy áldozatot. Milyen kulcsszavak jutnak eszünkbe? Irjuk le azt az 5 kulcsszót, ami eszünkbe jut! Van olyan, ami közös?
• A Jóisten az áldozatot úgy kéri tőlünk, hogy Ő már meghozta a saját áldozatát és példát adott. „Aki saját fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm, 8:32). Mit jelent ez számomra? Tudok párhuzamot vonni a Jóisten áldozata és az én áldozatom között? Van-e olyan ember (vagy emberek) az életemben, akikért nem érdemes valamit feladnunk magunkból, mégis megtesszük? Hogy is van ez?
• Ha áldozatot vállalok, ha olyat teszek, amit emberi ész nem ér fel, eszembe juthat az ítélet. Mások ítélete: a tömeg, a család és a barátok véleménye. Milyen érzést vált ez ki belőlem? Beadom a derekam, bizonygatom az igazam, még jobban ráhagyatkozom a Isteni gondviselésre, vagy valami egészen más….?
• A hegy motívuma sokszor társul a Szentírásban a gondoskodással, a Jóistennel való közelséggel, az önmagunk gyengeségei fölé emelkedéssel, egyfajta intimitással, ami közöttem és a Jóisten között van. Milyennek képzelem az én hegyemet? Próbáljuk meg lerajzolni a saját hegyünket és/vagy hegyvonulatunkat, csúcsaival, barátságos és zord lankáival, napos és árnyékos oldalával, növényzetével, még felderítésre váró részeivel együtt. Tüntessük fel rajta életünk hétköznapjait, szomorúságait, örömeit, csalódásait, be nem gyógyult sebeinket és reményeinket.
Adjunk hálát a Jóistennek felismeréseinkért!
Henkel Beatrix, Beregszász
Reklámok