2015. március 8. Nagyböjt 3. vasárnapja

Kiv 20,1-17; Zs 18B; 1Kor 1,22-25; Jn 2,13-25

Irgalmasan bánik az Úr azokkal, akik szeretik őt

Uram, az Örök Élet Igéi nálad vannak!
Ahogyan a zsoltáros is, úgy Krisztus is „buzgólkodott az Isten hajléka miatt”
„Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat.” (Zsolt 68,10)

Jn 2,13-25
Az a tisztelet, amelyet a „templom emberei” Isten törvénye iránt kifejeztek, sajnos csupán külsőséggé silányosodott. Ezzel a formalizmussal szemben támad fel Jézus lelkében az erős lázadás az ellen a vallási intézmény ellen, amely éppen Isten népe közti jelenlétét kellett volna jelképezze.
A nép érdeklődik Jézus tekintélyéről, hatalmáról, amely alapján megbotránkozik a templomudvaron történt kereskedelem miatt.
Ő válaszában utalást tesz Saját Testének templomára, a Feltámadásra, de válaszát nem fogják fel, nem értik meg, sőt istenkáromlásnak tartják. De az a gyönyörű kövekkel díszített templom már nem biztosította az Istennel való találkozás lehetőségét.
Próbáljuk meg most mit keresztények önmagunkat megkérdezni: milyennek tartjuk saját templomainkat? Valóban az Élő Istennel való találkozás helyszínei ezek, vagy csupán gyönyörű épületek mivel kifejezni magunkat? Az „új ember” saját maga az Isten temploma!
 
Mi, akik a hit évezredes kegyelmében élünk, hogyan fogadjuk be magunkba az evangéliumi alapelvet a karizmák sokszínűségére vonatkozóan, amit Isten adományoz Egyetlen Testének, az Egyháznak a javára?
Az emberi természet és az egész keresztény család egységében, mi asszonyok, hogyan tudjuk a mi pótolhatatlan és eredeti támogatásunkat odaadni, hogy Isten adományai minden egyes ember szívében felcsillanjanak és értékké váljanak?
Az evangéliumban olvassuk: „Akkor, amikor húsvét ünnepe alkalmával Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták a csodákat, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat”.
Ha megpróbálnánk úgy megismerni magunkat, ahogyan Isten ismer minket, világosan látnánk a bűnbánat szükségességét, megértenénk, mikor válik a mi vallásosságunk üressé és külsőlegessé, és megértenénk azt is, mennyire szükségünk van a megtérésre.
Ez a nagyböjti idő segítsen minket a hitben való növekedésre és tisztítsa meg a mi szolgálatunk formáját, amikor az Élet Urát ünnepeljük.
Bizalommal hívjuk segítségül Jézus nevét: irgalom Istene, legyen számunkra kedvező ez az idő, hogy szívünk a Szentlélek élő Temploma legyen!
Manuela nővér
Nagybánya