2015. március 15. Nagyböjt 4. vasárnapja

2Krón 36,14-16.19-23; Zs 136; Ef 2,4-10; Jn 3,14-21

A fogsággal és szabadítással mutatta meg irgalmát az Úr

A nagyböjt 4. vasárnapjának olvasmányai saját bűnös mivoltunkra, és Isten végtelen irgalmára irányítják figyelmünket.

Az Ószövetségi olvasmány arra emlékeztet, hogy mi mind – kisembertől a nagyemberig – bűneink miatt minden büntetést megérdemlünk.
– Mit nehezebb elviselni: saját vétkeink terhét, vagy azt, hogy mások vétkeznek? És amikor olyanokról gondoljuk vagy válik nyilvánvalóvá, hogy vétkeztek, akikre felnézünk vagy fel kellene néznünk?
Isten túllépett a büntetésen: elküldte a Megváltót. Nem mintha megérdemeltük volna, de szeretetből.
– Elegendő bennünk is a szeretet ahhoz, hogy megbocsássunk azoknak, akik – úgy tűnik – nem érdemlik meg a bocsánatunkat?
– Hát még, hogy jót is tegyünk velük?
Hit = hit Istenben = hit az örök életben!
Egyszerű ez a számomra?
És mindent, amit teszek úgy tenni, hogy azzal kimehessek a világosságra?
Nagy Emília és Szauer Kristóf
Budapest, Baross Gábor-telep
Reklámok