2015. március 22. Nagyböjt 5. vasárnapja

Jer 31,31-34; Zs 50; Zsid 5,7-9; Jn 12,20-33

Törvényét bennsőnkbe helyezi, szívünkbe írja az Úr

Jeremiás próféta egy új szövetségről beszél, amit az Úr az ő népével köt. A 34. vers második felét emelném ki: “…mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig – mondja az Úr –, mivel megbocsátom bűnüket, és vétkükre nem emlékezem többé.”

Összefüggésben János evangéliumával, ahol Jézus emlegeti AZT a bizonyos órát, amikor azt mondja: “Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön.”

Ez az a bizonyos új szövetség, ennek jött el az órája.

– Vajon én készen állok e, méltó tudok e lenni a szövetségre, amire az Úr hív?

– Elhiszem e hogy az én vétkeimre sem emlékezik többé?…

– Meg tudom e bocsátani ezeket saját magamnak?

– Tudok e hinni abban, hogy Isten akkor is szeret, amikor látszólag senkinek sem vagyok fontos?

Jó beszélgetést! 🙂

Orosz Sára, Ózd

Reklámok