2015. május 3. Húsvét 5. vasárnapja

ApCsel 9,26-31; Zs 21,26-32; 1Jn 3,18-24; Jn 15,1-8

„s nyíltan beszélt az Úr nevében.”

Merjük megvallani a hitünket a templomon kívül is? Nem feltétlenül harsogva, a mellünket döngetve, talán csak csendesen, a keresztény élet értékeihez következetesen ragaszkodva. Akár kicsit elgondolkoztatva a környezetünket, hogy nem akarjuk mindenáron eltaposni embertársainkat az előrejutás reményében. Vagy akár nyilvánosan megvallva a jézusi életről vallott nézeteinket.

Ha valakinek van olyan története, amikor sikerült nem vallásos emberekkel nyílt szívvel Jézusról beszélnie, egy pillanatra elgondolkodtatva őket, vagy valamit elindítva bennük, ossza meg a közösséggel!

Zs 21,26-32

„Dicsérlek téged, Istenem, szent néped körében.”

Beszéljük meg közösen ki milyen módon szokta Istent dicsérni. Hol, kikkel, csendesen vagy zenélve? Mi az, amit felajánlhatunk képességeink közül Isten dicsőítésére?

1 Jn 3,18-24

„az ő színe előtt megnyugodhat a szívünk.”

Páros feladat

A gyermeki bizalom

Próbáljuk meg felidézni, amikor életünkben először találkoztunk Jézus Krisztussal! Ha ez nagyon kicsi korban volt, akkor az első emléket keressük, amire emlékszünk Jézussal kapcsolatban. Néhány perc csöndes elmélkedést szánva rá idézzük fel milyen érzéseket tápláltunk Jézus iránt, milyen gondolataink voltak, amikor a Vele történt igazságtalanságokról hallottunk. Nem háborodtunk fel őszintén, nem akartunk közbelépni, megakadályozni a rosszat? Nem gondoltuk azt, hogy felnőttként másként cselekednénk, mint a történetben szereplő felnőttek? Vajon a valaha volt gyermek elégedett lenne a mostani felnőtt önmagunkkal, tudunk ma még felnőtt fejjel őszintén felháborodni a rosszon, és örülni a jónak, és ezeknek megfelelően gyermeki lendülettel cselekedni?

Ha felnőtt korunkban történt az első valódi találkozás Jézussal, idézzük fel azt a lelkiállapotot, amelyben akkor voltunk és azt a személyt, aki elvezetett hozzá!

A felidézett emlékeket osszuk meg párunkkal és hallgassuk meg az ő emlékeit! Majd közösen próbáljuk megfogalmazni mi az, amit meg szeretnénk őrizni abból a lelkiállapotból.

Ha gyermeki naivságunkat nem is őrizhetjük meg, talán annak a gyermeki ősbizalomnak a csíráját érdemes ápolnunk magunkban.

Jn 15,1-8

„Maradjatok bennem, és én tibennetek.”

A Jóság Forrása

Nem tudunk gyümölcsöt hozni, vagyis nem tudjuk a jót megőrizni és továbbadni, ha nem maradunk rácsatlakozva a Jóság Forrására.

Közös beszélgetés keretében próbáljunk olyan hétköznapi helyzeteket keresni, amikor fenntarthatjuk a kapcsolatot Istennel. Akár egy ébredés utáni imával, vagy egy rózsafüzér tized elmormolásával magunkban a buszon utazva.

Ezután néhány percig magunkban elmélkedve gondoljuk végig, hogy valódi szándék lakik-e bennünk a szoros, mindennapi kapcsolat fenntartására Istennel, ill. Jézussal vagy beérjük kevesebbel.

A naponta használatos elektromos eszközeinket amint lemerülőben vannak, rögtön rácsatlakoztatjuk az energiaforrásra. A lelkünket vajon rácsatlakoztatva tartjuk a Legfőbb Forrásra?

                                                                      Hazslinszky Emese, Baross Gábor-telep

Reklámok