2015. május 17. Urunk mennybemenetele

ApCsel 1,1-11; Zs 46; Ef 1,17-23; Mk 16,15-20

Jézus úgy jön el ismét, ahogyan szemetek láttára mennybe száll

Mennybemenetel – itt is van, meg nincs is

Jézus felment a mennybe. Már nincs itt fizikailag. Közben mégis velünk van. Ez egy ambivalens érzés: „Oly távol vagy tőlem és mégis közel.”

Milyen nehézséget találok abban, hogy Jézus nincs fizikailag jelen számomra? Nem tudom megérinteni, nem hallhatom a hangját, mint egy másik embernek. Mit tennék, ha tényleg láthatnám, hallhatnám őt? Mi az, ami ebben a helyzetben mégis előny? (pl. nagyobb szabadságom van, a Jézussal való találkozásaimat így nem a külsőségek határozzák meg, nincsenek fizikai korlátok…)

 

Tanúságot tenni

Az olvasmány és az evangélium is említi, hogy Jézus küldetést ad az apostoloknak: tegyenek tanúságot a hitükről. Mit jelent ez ma számomra? Mikor és hol kell/lehet beszélnem a hitemről? Mi nehézség ebben számomra? Van-e erről jó tapasztalatom?

 

Jelek fogják kísérni

Márk evangéliumában Jézus azt mondja, hogy a hívőket jelek kísérik: „ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.” Ezek látványos és erőteljes jelek. Kevés ember tapasztalja őket. Hogy érzek velük kapcsolatban? Elhiszem-e, ha ilyenről hallok? Vágyom-e rá, hogy megtapasztaljam? Az én hitemet milyen jelek kísérik?

 

Himnusz Jézus dicsőségéről – Efezusi levél 1,17-23

Háromszor lassan elolvassuk ezt a szöveget. Ízlelgetem a szavait! Melyik szó, gondolat érint meg a szövegből? Miért? Mit mozdít meg bennem?

 

 

Hervai Anita és Pál, Budapest, Baross Gábor-telep

 

 

Reklámok