2015. július 26., évközi 17. vasárnap

villa

évközi 17. vasárnap: 2Kir 4,42-44; Zs 144; Ef 4,1-6; Jn 6,1-15

Esznek is, marad is

Nagyon jó lenne, ha a mai napon a csoport házigazdája vagy házigazdái kis aprósüteménnyel, pogácsával, keksszel kedveskedhetne az érkezőknek. A kenyérszaporítás a vasárnap témája, minden olvasmányban felmerül az evés.

Bemelegítésként rágcsálás közben rendezzünk egy gyors és nem túl alapos „hogy-vagy-kört”. Két-három mondatban jelezzük, hogy éppen mi van a lelkünkben, milyen küzdelmeink zajlanak, minek örülünk, mi bánt.

A pici-csoportos beszélgetéshez a szentleckéből vesszük azt a mondatot, hogy „Viseljétek el egymást szeretettel.” A szeretet-himnuszban is szerepel ez a gondolat: első hallásra talán elég gyenge kívánság / fogadalom, de az elviselés szerint élni sokszor kemény. Két-háromfős csoportokban beszélgessünk arról, amikor valakit nagyon nehezünkre esett elviselnünk. Élményeket meséljünk, és ne oldjuk meg egymás problémáit.

Gyakorlott csoportban nehezített feladat lehet, hogy odaállunk egymás elé, és elmondjuk, hogy „Nehéz volt téged elviselnem, amikor…”. Figyeljük, milyen érzés ezt elmondani és meghallgatni.

A teljes csoportkörben beszélgessünk az éhségről! Ma nemzedékek úgy nőnek fel, hogy nem tudják, mi az éhség. Én voltam-e már éhes? Hogyan működöm éhesen? Motivál, idegesít, vagy kétségbe ejt, ha éhes vagyok? Van-e olyan tevékenységem, amit könnyebb ebéd / vacsora előtt (éhesen?) elvégeznem, mint jóllakottan?

Olvassuk el az evangéliumot. A tömeg nem enni érkezett Jézushoz, de Jézus szerint mégis először enniük kellene. Mi most itt együtt vagyunk, de lehet, hogy fel nem ismert testi vágyainkat félretoltuk ezért az együttlétért. Tartsunk most öt perc szünetet, amikor felállván engedünk testünk valódi kívánságának: nyújtózunk, pisilünk (máshol!), iszunk, lefekszünk,… ki-ki szabadon (de a közösség igényeit is szemmel tartva). Az evangéliumot a visszaérkezés után ismét elolvasva nézzük meg, hogy mi az, ami miatt Jézust mi is királlyá tennénk. Az ötezer férfinek tetszik, hogy naponta enni kap: ilyen királyt akar. Én milyen királyt keresek Jézusban? Beszélgessünk erről.

Jézus, nem akarván királlyá kenetni, egészen egyedül elmegy imádkozni a történet végén. Mi is, de mi közösen imádkozzunk a 144. zsoltárral. Álljunk körbe, lassan, kétszer, két különböző hangon olvassuk fel, engedjük be a lelkünkbe az istendicséret szavait, aztán a csendben mindenki mondjon egy-egy szót, kifejezést, ami legerősebben megmaradt benne a szövegből. A dicséretre nem Istennek van szüksége, hanem nekünk: minket tesz helyünkre Istennel szemben.

Dicsérettel és áldással fejezhetjük be az összejövetelt.

Bayer Robi, Budapest, Baross Gábor-telep

Reklámok