2015. augusztus 23. Évközi 21. vasárnap

Józs 24,1-2a.15-17.18b; Ef 5,21-32; Zs 33; Jn 6,60-69,

  1. Imádság:
    • keresztvetés
    • csoport fontos vagy meghatározó énekét énekeljük
    • felolvasás: Józs 24,1-2a.15-17.18b
    • Hogyan tapasztaltuk meg az Úr működését közösségünk életében…  a kezedetekkor?.. (itt a közösség életét meghatározó eseményeket lehetne sorolni rövid szünetekkel kronológiai sorrendben egészen a jelenig)… hogyan tapasztalom meg Őt itt és most a közösségen, társaimon keresztül?
    • A következő csöndben mindenki mesélje el Krisztusnak, hogyan fedezte fel működését a közösségen keresztül.
    • valaki (lehetőleg ne a vezető) hangosan is imádkozzon a csönd után: “Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat és más isteneknek szolgáljunk. Az Úr, a mi Istenünk. Ő… (itt adjon hálát a saját szavaival, majd a végén mondja:) Az Úrnak fogunk tehát szolgálni, mert Ő a mi Istenünk.”
    • Közös Dicsőség, keresztvetés.
    • ha van rá igény/szokás lehet pár szóban körbe menni, kit mi érintett meg az imádságban.
  2. Beszélgetés
    • Ef 5,21-32
    • Kinek kell engedelmesnek lennem?
    • Miért jó, hogy engedelmes vagyok közösségi társammal szemben?
    • Mit mond nekem (Urbán József piarista atya gondolata):Bátorság kell megkülönböztni a rendezettség iránti vágyunkat a megszokottból való kilépés félelmétől. A Biblia engedelmességnek hívja ezt. (forrás: https://twitter.com/urbanjozsef_sp/status/630308762889383936)
    • Mikor esik nehezemre engedelmeskednem az Úr akaratának?
    • Jn 6,60-69
    • Mi volt legutóbb, amikor Isten nehéz tulajdonságával (érthetetlen, nem a mi igazságunk szerint igazságos, félelmetes, nem menti meg az ártatlant, etc.) találkoztam? Hogyan érintett?
    • Mi segített átlendülnöm ezen?
  3. Megosztás: Diád (kettesével: lehet előre beosztott, de helyszínen alakuló is, a vezető érzi, hogy az adott pillanatban mire van szükség, a csoport dinamikájától függően közelebbi emberekből álló vagy egymástól érzelmileg távolabbiakból): 3 percig csak az egyik fél beszél a témáról, mit indított el benne, hogyan, mi érintette őt (jól/rosszul) az elmúlt alkalomból. Addig a másik csak odafigyel, meghallgat, bólogat, hümmög, de nem beszél, nem kérdez. Majd csere.
  4. Záróima:
    • Körbeállunk, keresztvetés
    • az első megköszön valamit egy társában, ami most nehéz neki benne, vagy korábban nehéz volt elfogadni, elviselni.
    • Az illető az első jobbjára áll és ő jön.
    • Mikor már mindenki volt, az utolsó az első tulajdonságáért ad hálát.
    • Megfogva egymás kezét Miatyánk, paxolás, keresztvetés.

Nacsa Gellért, Budapest

Reklámok