2015. augusztus 30. Évközi 22. vasárnap

Fotó© Gellér Judit (cím nélkül, 2008)

MTörv 4,1-2.6-8; Zs 14; Jak 1,17-18.21b-22.27; Mk 7,1-8.14-15.21-23

Megvitatásra, megosztásra:

„Tartsátok szem előtt és kövessétek őket [ti. a törvényeket]! Így tesztek szert bölcsességre és okosságra.” Minden helyzetben eligazít-e a törvény? Mindig tudom-e, hogy mi a helyes? Találkoztam-e már eldönthetetlen, emberi ésszel vagy az én emberi eszemmel megítélhetetlen szituációkkal? Mi segített döntenem?

Mit jelent számomra a kifejezés: „a szabadság tökéletes törvénye”? Megélem-e, hogy Isten törvényei szabaddá tesznek? Mik azok a törvények, szabályok, szokások, amelyeknek rabja vagyok, amelyek farizeussá tesznek, megfosztanak a nagyvonalúság szabadságától?

„Az igazi, tiszta vallásosság: […] tisztán maradni a világ szennyétől” – miközben „kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné”. Mennyire félek a világtól? Mire kísért, milyen „gonosz gondolatokat” ébreszthet bennem a vele való találkozás? Mennyiben (nem) tudom elfogadni a világ szennyes valóságát?

Milyen kapcsolatban van a közösségünk a valósággal? Mennyire veszünk részt benne, vállalunk felelősséget érte, válunk láthatóvá számára keresztény közösségként? Szükséges és lehetséges-e kezdenünk valamit „a világ szennyével”?

Elcsöndesedésre:

A „belénk oltott tanítás” révén Isten „oly közel” van hozzánk, mint senki más: „Közelebb van hozzám, mint én önmagamhoz” – mondja Szent Ágoston. Mégis „belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat”. Hogyan hat rám ez a két mondat? Mit találok most „odabent” a szívem közelében?…

Kipke Ágnes, Budapest

Reklámok