2015. szeptember 6., évközi 23. vasárnap

Iz 35,4-7a; Zs 145; Jak 2,1-5; Mk 7,31-37

A mai Ige szakasz is, mint oly sok történet Jézus életéből, pontos helyszín megjelöléssel kezdődik. A történet pedig a hallgatóság szempontjából bárhol megeshetett volna. De az elbeszélő emlékeibe nagyon élesen bevésődhetett minden apró momentum, szinte fénykép szerűen.
Idézd föl kérlek az életedből egy élményedet, ahol Te is megérezted Jézus közelségét!

Elénk tárul egy közösség, egy olyan közösség, amilyenre mindnyájan vágyunk, ahol a közösség tagjai hordozzák egymás fogyatékosságait. Nem kuruzslókkal, önmagukat gyógyítóknak kikiáltó hamis prófétákkal kísérleteznek, nem jó tanácsokat osztanak, hanem Jézushoz fordulnak, belátva, hogy Ő lehet az egyedüli segítség, egyedül Ő képes meggyógyítani fogyatékosságainkat, kipótolni hiányainkat.
Közösséged melyik tagjának nehézségeit vitted mostanában az Úr elé?
Átélted már azt a csodálatos élményt, ahogy a közösség Téged „hordozott”?

A történet folytatása kétféle értelmezést kaphat. Az első a fizikai gyógyulás, amely Jézus fizikai érintéséből fakad, a második az átvitt értelmezés, amely szerint, ha Jézus megérint minket, akkor meghalljuk, megértjük szavait, és képesekké válunk az örömhír továbbadására, már meg tudunk szólalni, másoknak is közvetíteni tudjuk az Igét, és képtelenek vagyunk magunkban tartani a boldogságunkat, hogy Ő szól Hozzánk. Evilági életünkben érdekes módon, ha csodálatos gyógyulásokról hallunk, először a fizikai gyógyulás jut eszünkbe. Pedig az igazi gyógyulás az életünkben az ingyen kegyelem, amit megtérésünkkor kaptunk. Az igazi gyógyulás az az életrendezés, amit megtehettünk a mellettünk álló Jézus erejéből, az Ő vezetésével, segítségével. Semmi más feladatunk nem volt, csak rábízni magunkat, elhinni ígéretét. Emlékezzünk csak Zakariásra, hogyan némult meg „csak” amiatt, mert nem hitt! És hogyan nyílt meg újra, mikor teljesítette az Úr kérését, nevet adva a gyermekének.
Próbáltad már a saját elképzelésed szerint kihagyni Istent életed fontos döntésében? Mi lett a következménye?

Azt is gyakran mondjuk, hogy csak egészség legyen, a többi majd rendben lesz.
Te is így gondolod, mondtad már Te is? Belegondoltál mit érezhet ilyenkor az, aki fogyatékkal él, vagy ő, vagy hozzátartozója?

Könyörögjünk azért, hogy életünk fogyatékosságait az Úr kezébe tudjuk letenni, hogy az Ő érintése gyógyítsa meg azokat! És ha mindezt már megtapasztaltad, tégy tanúságot, közösségedben, hogy mások is kövessék példádat!
Gombaszögi Ildikó, Kispest
Effeta

Reklámok