2015. szeptember 20., évközi 25. vasárnap

Bölcs 2,17-20; Zs 53; Jak 3,16 – 4,3; Mk 9,30-37

Tegyünk ki középre tájképeket (pl. régi naptárak lapjait). A körben ülő csoporttagok kiválaszthatják, hogy épp melyik tetszett meg nekik. Körben haladva mindegyikünk elmondhatja, hogy a választott kép hogyan kapcsolódik a pillanatnyi életállapotomhoz, érzéseimhez.

Milyen helyzetek, képek, ízek, illatok, emberek, színek határozták meg eddigi életemet? Néhány percre mindenki vonuljon el egy-egy sarokba, és szedegesse össze, ami eszébe jut. Visszatérvén három- négyfős csoportokban beszélgessünk azokról a képekről, amelyek fontosak voltak nekünk eddigi életünkben.

Olvassuk fel a szentleckét. A bölcsességről szól és zsigeri vágyainkról. Szent Ignác szerint azok a vágyak jók, amelyek a képzelődés szakasza után is vonzók és inspirálók maradnak. Ezek gyűjtögetése házi feladat lehet.

Az evangéliumot is olvassuk el közösen. A történetben feltűnő, hogy az apostolok kétszer egymás után nem mondják el Jézusnak, ami bennük van. Szégyellik, hogy nem értik Jézus feltámadását, és szégyellik saját vetélkedésüket.

Ha valamelyikünknek van olyan élménye, hogy hallott valamit, nem értette, de nem mert visszakérdezni, mesélje el, ha elmesélhető. Jó volt ez így, vagy lemaradt valamiről?

Ismét szánjunk néhány percet az egyedüllétre és szedegessük elő, mi az, amit még Istennek sem merünk elmondani. Próbáljuk meg, hátha most oda tudjuk tenni elé. Ezután ismét kiscsoportban beszélgethetünk arról, hogy mi mit kérdeznénk Istentől, ha ígéretet kapnánk a válaszra.

Ismét az egész csapat jöjjön össze, és zárásként imádkozzunk bizalomért, hogy el merjük mondani azt is, ha épp vetélkedtünk egymással.

Bayer Robi, Budapest, Baross Gábor-telep

Aki-elso-akar-lenni-koztetek-az-legyen-a-ti-szolgatok

Reklámok