2015. szeptember 27., évközi 26. vasárnap

Bárcsak az Úr egész népe próféta volna
Körbeülünk.
Próbálunk önmagunkhoz megérkezni.
Tudatosítjuk, hogy Isten köztünk van. Üdvözöljük Őt egy keresztvetéssel.
Majd egymásra nézünk egyenként, és egy társunk iránti rövid áldással a lelkünkben bevonjuk egymást közös életünkbe.
Visszatérünk önmagunkhoz. Hogy vagyok most itt? Megtaláljuk a helyes testtartást, végigmegyünk testünkön, próbáljuk görcseinket kioldani, ránézünk érzéseinkre, és letesszük ezeket az Úr Jézus kezébe. Ezt a következő időt most teljesen Őrá szeretnénk szentelni.
Elolvassuk a szentírási részeket.
A zsoltárral kezdjük, két részre oszolunk, és hangosan versenként átadjuk egymásnak a közös szót.
Ezután egy-egy személy, szünetekkel (ki-ki magában egy újraolvasás erejéig) az olvasmányok között, elolvassa  a három szentírási részt.
Jakab levélhez kapcsolódva:
A Szentlélek áradása életünkben a jót jobbá teszi. Megadja életünk sava-borsát. Hömpölygő, lekes életünk talán másokra is kiárad, és könnyebbé, akadályok legyőzőjévé teszi közös életünket. Benne leszünk egy olyan jelenben, amit érdemes átélni. Lehet ez  nehézség is, amelyben rátalálunk önmagunkra, a másik emberre, Istenre. Hármas vagy kettes csoportokra oszlunk, ránézünk életünkre, hol jött be ez só-bors, ez a jobb? Esetleg jelenítsünk meg egy ilyen helyzetet, amikor a jó helyett jobban tettem valamit. Mit hozott ki ez belőlem, a másikból, aki ennek részese volt, és aki szemlélte ezt a helyzetet. Beszéljük meg, hogy éreztem magam a feladat alatt.
Evangéliumhoz kapcsolódva:
Nézzünk rá a megbotránkoztatásra. Szoktam megbotránkozni? Milyen az? Botránkoztak már meg rajtam? Botránkoztam én meg magamon? Hogy éltem meg? Ha van bátorságom, megoszthatom.
Utolsó kérdés:
Milyen volt a ma este számomra?
Imával fejezzük be.

Pázmán Enikő, Gyergyószentmiklós

egy pohár víz

Reklámok