2015. november 15., évközi 33. vasárnap

Dán 12,1-3; Zs 15; Zsid 10,11-14.18; Mk 13,24-32

Az Emberfia eljövetele

Nehéz eledel ez a mai evangélium, nem könnyű meghallani az üzenentét. Mélyen megérint és alapvető létkérdéseket vet fel.

Jézus második eljöveteléről beszél nekünk, az idők végére készít fel bennünket.

Ha Megváltónk születésének történetére gondolunk, a törékeny kisgyermekre, a jászolban rejtőzködő csodára, a karácsonyi éjszaka intimitásásra nehéz elképzelni a nyomorúságot, a szenvedést és a kétségbeejtő sötétséget majd “az Emerfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel”. Inkább félelmet keltenek bennünk ezek a képek, mintsem kitörő örömet.

Mégis, ez keresztyén életünk értelme és célja: várni a Messiás visszajövetelét.

A próféciák mindig duplán teljesednek be a Bibliában. Krisztus szavai és ígéretei is két síkon értelmezhetőek. Az én saját, személyes életem síkján és a kiválasztott nép, a keresztyének közösségének síkján.

Ha személyes életemre gondolok, bizony vannak olyan tapasztalataink, amelyek “fenekestül felforgatták” azt, mikor az volt a benyomásunk, hogy önmagunkról és az életünkről alkotott képünk alapjaiban megkérdőjeleződik: “a nap elsötétedik, a hold nem fénylik”, semmi sem úgy van, ahogy lennie kellene. Majd ezután az embertpróbáló időszak után újrarendeződött, új, mélyebb értelmet nyert az élet.

Tapasztaltam-e már ehhez hasonló sötétséget, kétségbeesést, lelki nyomorúságot, amelyben még Isten kilétében is kételkedtem? És ha igen, hogyan jött el ezután Jézus az ő mindent betöltő világosságával?  Hogyan mutatta meg Önmagát még erőteljesebben ezután a megpróbáltatás után?

Továbbmenve a szövegben, Jézus két példát használ: a fügefa és a az ajtóőr példáját.

Arra szólít fel bennünket, hogy legyünk éberek, lássuk meg az idők jeleit és minden percben álljunk készen az Ő fogadására (melynek időpontját Ő maga sem tudja, csak az Atya).

Bár itt a természet és az úr-szolga viszony képeit használja, mi is mindannyian vártunk már valakit türelmetlenül, percenként az órát lesve: szerelmünket, párunkat, gyermekünket, egy régen látott barát érkezését. Minden készen állt a fogadására, már csak Ő hiányzott. Mikor jön már?

Jézus váratlanul érkezik majd, mégha lesznek is megelőző jelei.

Ha a közösségem életét nézem: készen állunk-e mi keresztények Jézus fogadásra? Úgy éljük-e az evangélium üzenetét (kiengesztelődés, a mennyei Atya és felebarátunk szeretete …) hogyha Jézus eljönne, mindenkit a helyén találna? És ha nem, mi az ami meggátol bennünket abban, hogy éberen várjuk a Messiást? Neheztelés, félelem, a saját életemre való koncentrálás, aggodalom?

Ezen a héten tegyünk egy konkrét lépést és nyissuk ki szívünk ajtaját Jézus előtt:

  • éljünk a gyónás szentségével, vagy merjünk kiengesztelődni valakivel, akivel nézeteltérésünk van
  • vagy szánjunk rá 15 percet és imádkozzunk egy újságcikkel (az idők jelei) : világunkért, a háború áldozataiért (Burundi, Közel-Kelet), a szegényekért és fedélnélküliekért, politikusainkért, a békéért

Lakatos Kinga, Chemin Neuf Közösség  

Reklámok