2015. november 29., advent 1. vasárnapja

(Jer 33,14-16; Zs 24; 1Tessz 3,12 – 4,2; Lk 21,25-28.34-36)

  1. Nem szimpatikus a mai evangélium: látszólag érthetetlen, hogyan kerül a várakozás idejének elejére ez az apokaliptikus kép. Dolgozzunk mégis ezzel!
  2. Olvassuk fel az evangélium szövegét, lassan, kétszer (talán két külön hangon) egymás után. Ezután közösen vázlatosan alkossuk meg egy Jézus utolsó eljöveteléről szóló film forgatókönyvét. Külön álmodjuk meg (esetleg valóságosan lerajzolva, vagy csak közös képzeletünkben) néhány, a szövegben is megjelenített esemény képét, ahogyan mi ábrázolnánk a filmben. Lehet két külön látványtervező csoportunk is. Figyeljünk rá, hogy a munkában mindenkinek lehessen feladata, ötlete. A végén mindenképpen tartsunk egy közös értékelést az elvégzett munkáról.
  3. Lecsendesedve olvassuk fel lassan az olvasmányt, a szentleckét és az evangéliumi szöveget úgy, hogy utóbbiból ne maradjon ki az a rész, ami a szentmisén kimarad (Lk 21, 25-26). Közösen beszélgessünk arról, hogy valóban várjuk-e Jézus ismételt eljövetelét: milyen érzések kapcsolódnak bennünk ehhez az eseményhez.
  4. Tudatosítsuk, hogy valójában három adventünk, három Jézusra várakozásunk egyesül ebben az időszakban: várjuk a karácsonyt, Jézus születésének ünnepét; várjuk a parúziát, Jézus második eljövetelét (erről szólnak az olvasmányok); és várjuk a mi személyes Jézussal való találkozásunkat, amihez a készség, a készenlét a mi dolgunk.
  5. Imádkozzunk közösen a várakozás megéléséért. Imádkozzunk külön azért is, hogy ne féljünk Jézussal találkozni, eljövetelének bármelyik formájában is.
  6. Mindenképpen foglaljuk össze a mai összejövetel belső eseményeit egy körben, kinek-kinek egy-egy gondolatot hagyva.

 

apok923

Bayer Róbert, Budapest, Baross Gábor-telep

 

Reklámok