2015. december 20., Advent 4. vasárnapja

Advent 4. vasárnapja: Mária és Erzsébet találkozása

Mik 5,1-4; Zs 79; Zsid 10,5-10; Lk 1,39-45

Mi az, ami gátol engem abban, hogy Máriához hasonlóan teljesen átadjam magam Istennek?

Mi az, ami segítene a teljes önátadásban?

Jézus azért jött a földre, hogy örömhírt hozzon, Isten szeret minket és értékesek vagyunk előtte.

Mária, mint Isten anyja meglátogatja rokonát, Erzsébetet, szeretné megosztani örömét, félelmeit egy olyan emberrel, aki legjobban megértheti őt. Parányi részecskének érezhette magát valahol abban a világban, mégis ott kellett lennie, igent kellett mondania Isten kérésére,  útra kellett kelnie, hogy meglátogassa rokonát.

Áldozatvállalása példa lehet számunkra is.

Tudok-e igent mondani minden nap, áldozatot vállalni másokért minden nap?

Jó volna minden napunkat azzal kezdeni, hogy igent mondunk arra, amit az Úr előkészített. Az örömökre, találkozásokra, hivatásra és szolgálatra, saját és mások terheinek hordozására, az életre, mindenre. Felajánlani magunkat és mindenünket Istennek.

Tudatában vagyok-e annak, hogy mindenki nagyszerű dolgokra lett teremtve, arra, hogy szeressünk és minket is szeressenek?

Elfogadom-e, hogy fontos vagyok Isten számára, szeret engem és vágyik rá, hogy viszont szeressem őt?

Biztos vagyok-e abban, hogy amikor szenvedek, magányosnak érzem magam, vagy gondok gyötörnek, nem feledem el, hogy ő akkor is figyel rám, hiszen értékes vagyok a szemében?

Miben tapasztaltam legutóbb, hogy Isten a béke, megszabadít engem, szeret engem, ismer engem?

Hogyan élem meg azt, hogy Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer és mindenkorra megszentelődöm?

Felidézhetem azokat a késztetéseket, amelyekkel Isten indított valamire, vezetni szándékozott engem, és amelyekre süket voltam, vagy nem reagáltam. Ha van ilyen életemben, bocsánatot kérek érte, megkérdezem Istentől, hogyan szeretné, hogy tovább haladjak, mire figyeljek az elkövetkezőkben.

Lauran Angéla, FelsőbányaMS mester

Reklámok