2016. január 3. Vízkereszt

  1. január 3., Vízkereszt(Iz 60,1-6; Ef 3,2-3a.5-6; Mt 2, 1-12)
    1. Érkezzünk meg egymáshoz egy rövid „Hogy vagy?” körrel. Ne húzzuk el, mindenkinek csak két mondata legyen arról, hogy miből érkezett ide, mivel birkózik meg ahhoz, hogy jelen tudjon lenni köztünk.
    1. Hallgassuk meg együtt, lassan felolvasva a vasárnapi olvasmányt. Másodszor úgy hangozzék el, hogy tudatában vagy: Te vagy a király, hozzád indulnak a népek. Mindegyikünk álljon fel, és olyan méltósággal hallgassa, hogy ez neki szól. Ha eltekintünk attól a veszélytől, hogy tevék áradata borít el, mit érzékelünk (látunk, érzünk) a szöveget hallgatva, és milyen érzések támadnak bennünk ezzel kapcsolatban? Beszélgessünk erről közösen. (Vigyázz! Nem kritizálhatjuk egymást, csak értően hallgassunk oda. Bárki bármit szabadon érezhet.)
    2. Imádkozzunk úgy, hogy zengjük az Úr dicsőségét. Az imában forduljon meg a szereposztás: most legyen Jézus a király, és legyél te az, aki örömmel, messzi földről meglátogatja Őt, ajándékot visz neki, és boldog, hogy elé járulhat. Így énekeljük együtt a Dicsőséget, felállva, esetleg vonulva és táncolva.
    3. Olvassuk fel az evangéliumot. Válasszuk ki bármelyiket az alábbi kérdések körül, és három-négyfős csoportokban beszélgessünk róla:
      • Ha ma én indulnék Jézus látogatására, mi az a sajátomból, amit elvinnék neki? Nem az a kérdés, hogy mi lenne számára hasznos, hanem hogy mi számomra elég értékes és odaadható.
      • El tudok-e olyan hírt képzelni, amit megkapva elindulnék, addigi életemet odahagyva, hogy találkozzam valakivel? Elindulnék-e, ha ezzel Isten hívna találkára?
      • Van-e zarándoklat-élményem? Mit tapasztaltam, vagy mit gondolok egy zarándoklat hasznának, céljának, lehetőségének?
      • Ha én vagyok a napkeleti bölcs, és megérkezem Betlehembe, hogyan érezném magam a szegény, istállóban született kisfiú, mint Megváltó láttán?
    4. A kiscsoportos beszélgetések után mondjuk vagy hallgassuk meg József Attila Háromkirályok című, jól ismert versét (akár énekelve is). Figyeljünk fel a kolbászra, vasfazékra, mint Attila ajándékaira vagy útravalóira. Ehhez elég talán egy összemosolygás.
    5. A zárókörben, az összejövetelre visszatekintve jelezzük egymásnak, mi volt számunkra az ajándék ebben az együtt eltöltött időben.

     

     

    Bayer Róbert, Budapest, Baross Gábor-telep