2016. február 7., évközi 5. vasárnap

Iz 6,1-8; Zs 137; 1Kor 15,1-11; Lk 5,1-11

Iz 6,1-8

“Szent, szent a seregek Ura, betölti az egész földet dicsősége!” Jertek dicsőítsük őt, citerával és zengő muzsikával!

Behunyom szemeim, kitárom kezeim, Isten jelenlétébe helyezem magam, ő tesz engem magához méltóvá. Figyelek az Úrra, próbálom meghallani őt. Érzem Isten erejét és válaszolok: Íme itt vagyok,engem küldj!

1 Kor 15,1-11

“Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok”. Ő teremtett ilyennek, tőle kapom a kegyelmet a mindennapok nehézségeihez. Ki vagyok? Milyen vagyok? Mitől vagyok boldog?

Lk 5,1-11

“Evezz a mélyre és vessétek ki hálóitokat halat fogni!”

Jézus megáldja mindennapi munkád, melléd áll mikor elcsüggedsz, bíztat, ötletet ad! Merj ráhagyatkozni! Sikertelen vagy? Állj elébe – Itt vagyok Uram, mondd mikor és hol vessem ki a hálót?

Az evangéliumot, Jézus beszélgetését a halászokkal, az evezést, halfogást dramatizáljuk és játsszuk el együtt a közösséggel:  Nem kell szó szerint ragaszkodni a szöveghez, sőt. Előtte mindenki álljon fel, és keresse meg a helyét a térben. Utána beszélgessünk arról, hogy mit láttunk, mit hallottunk, hogyan éreztük magunkat. Gondolkodjunk el, mire kér minket ma Jézus, mire adja áldását munkánkban, életünkben? Merjünk a mélyre evezni, merjük kivetni a hálót, akkor is, ha egész éjszaka nem fogtunk semmit.

 

Hajdú András és Laura, Sepsiszentgyörgy

fish_nets

Reklámok