2016. március 6., nagyböjt 4. vasárnapja

Lk 15,1-3.11-32: A tékozló fiú

Megérkezés-játék: Válassz magadnak egy mesehőst, aki jól leírja ideérkezésed hangulatát. Érezd magad egy kastély-beli bálban a többiekkel együtt, és beszélgess velük a mesehősöd nevében, az ő élményeivel, vágyaival. Nem kell kitalálni, hogy ki kicsoda.

Bemelegítő kérdések páros beszélgetésekhez (kettesével beszélgetünk a kérdésekről 3-5 percig, aztán párt és kérdést cserélünk):

  • Valami, amit most szívesen kidobnék az életemből.
  • Hova mennék, ha kapnék minden feladatomból egy év szabadságot?
  • Ha engem akarnának most megünnepelni, hogyan tegyék? Kik?

Felolvassuk kétszer az evangéliumi részt, másodszorra lassabban. Közben elmondhatjuk, hogy miért fontos ez. Ezt meghallgatva mindenki találjon benne egy-egy képet, gondolatot, szót, ami kapcsolatban van az életével. Legyünk csendben ezzel 5  – 10 percig.

Beszélgessünk kiscsoportban ezekről az életünkre vonatkozó képekről, mondatokról. Osszuk meg az élményeinket.

Jöjjünk össze közös megosztó körre, ahol egy-egy mondatban számoljunk be arról, mi volt fontos a beszélgetésben.

Imádkozzunk a testtartásunkkal: a középre tett gyertya az atya szimbóluma, és lekapcsolt lámpánál az imádság vezetője lassan mondja el, mmi megy végre a kisebbik fiúban onnan, hogy megkapja az örökségét, odáig, hogy visszatérve meglátja az apját. A többiek kövessék a történetet testtartással, az arcuk irányával. Utána, immár a fényben osszuk meg, hogy hol volt könnyű és hol volt nehéz benne lenni a fiú szerepében.

Újabb közös megosztásunkban egy-egy szót vagy képet mondjunk az egész alkalomról, amit szívesen hazaviszünk.

Bayer Robi és Mari, Budapest, Baross Gábor-telep

rembrandt_a_tekozlo_fiu_visszaterese_cimu_festmenye_1705750_6687

 

Reklámok