2016. március 27, Húsvétvasárnap

ApCsel 10,34a.37-43 Zsolt 117 Kol 3,1-4 vagy 1Kor 5,6b-8 Jn 20,1-9 vagy Lk 24,13-35

Ha bárkinek a közösségből van kedvenc „Alleluja!”-dallama, énekeljétek! Vagy a görögkatolikus feltámadási szertartásból a következőt (kotta a bejegyzés végén):

Jertek, merítsetek fényt 
a soha nem alkonyodó világosságból 
és dicsőítsük Krisztust, 
ki föltámadt halottaiból.

Majd adjátok körbe az Asszonyok az üres sírnál ikont, 2-3 percig csendben nézzétek. Ha lehetőség van rá, vegye mindenki a kezébe (kis méretben olcsón kapható a kegytárgyboltokban, ill. a kép megtalálható a http://andronikosz.blogspot.hu/2015_09_01_archive.html oldal közepetáján).

Krisztus_feltamadt

Röviden meséljetek egymásnak arról, hogyan reagáltok váratlan dolgokra. Jó vagy rossz élmény, mellékes. Elevenítsetek föl 1-2 esetet, ami megtörtént veletek! Mit váltott ki belőletek? Haragot, dühöt? Nevetést? Csodálkozást? Hatott rátok? (Bizonyára, ha most eszetekbe jutott…

Valaki a közösségből olvassa el hangosan az evangéliumi szakaszt: Jn 20, 1-9.

  • Személyesen ismerték az asszonyok és a tanítványok Jézust, mégsem tudtak mit kezdeni a váratlan eseménnyel.

Életünket sok olyan dolog fűszerezi, ami emberileg nézve negatív, rossz, szomorú. A „miért pont én?”, meg a „miért pont velem történik?” kérdéseket is feltesszük időnként, kicsit számonkérve az Istent. Pedig csupán egyetlen szempontot kell újra meg újra felülvizsgálnunk magunkban:

Hiszem-e, hogy Jézus szeret engem? Ha igen, elhiszem-e, hogy jót akar nekem, sőt, a legjobb jót, a végső jót… Akkor? Akkor nincs érthetetlen, szívünk szerint elkerülendő mozzanata életünknek, mert minden pillanata, éppen azzal, ami történik, be van építve az Üdvösségünk útjába.

  • Két tanítvány együtt futott a sírhoz, de az, akit Jézus szeretett (János), nem ment be, amíg Péter oda nem ért…

Tettenért hierarchia! Jellemző hozzáállás manapság, hogy a szerető Istenre igent mond az ember, azonban az Egyházra nem. Vagy legalábbis szívesen válogatjuk meg, az egyházi tanításból és törvényekből, mit fogadunk el és mit nem. Megfogalmazzuk véleményünket, kritikánkat, amivel gyakran el is bizonytalanítjuk egymást… Merjük-e hinni, hogy Egyházunk –olykor túl szigorúnak tűnő – törvényei is az előző bekezdés részei? Hogy azokkal együtt készíti számunkra az Úr az ő Országát?

  • A tanítványok ezután ismét hazamentek.”

Meg is van róluk a véleményünk! Hogy nem értik? Hogy nem fogják fel? Hiszen évekig kísérték az Urat?! Hm…Itt az ideje magunkba nézni! Itt az ideje szűk körünkön (család, egyházközség) kívülre is elvinni Húsvét örömét!

Ismeritek Sillye Jenő dalát:

Úgy kellene egy új dal, úgy kellene egy jó út.
Ki mondja meg, ki tudja már? Mindenütt emberek várják!
Úgy kellene egy jó szó, úgy kellene egy jó hír.
Ki hozza el, ki tudja már? Éhesen, szomjasan várják.
Jaj nekünk, ha helyettünk a kövek beszélnek! 2x
Tudd meg hát, hogy szeret az Isten, hidd el hát, hogy szeret az Isten;
ha tudod és hiszed: itt az idő, alakítsd át az életed! 2x
Úgy kellene egy jó szó, úgy kellene egy jó hír.
Ki hozza el, ki tudja már? Éhesen, szomjasan várják!
Mert bennünk van a jó szó, és ismerjük a jó hírt.
Ki mondja el, ki adja át? Mindenütt emberek várják!
Jaj nekünk, ha helyettünk a kövek beszélnek! 2x
Tudd meg hát, hogy szeret az Isten, hidd el hát, hogy szeret az Isten;
ha tudod és hiszed: itt az idő, alakítsd át az életed! 2x

Próbáljatok húsvéti maradék sütemény mellett kötetlenül arról beszélgetni, milyen lehetőségetek nyílik az evangelizálásra, milyen módjait találjátok annak, hogy láthatóvá tegyétek saját örömötöket!

Orosz Rita

Ózd

jertek

Reklámok