2016. április 3, Fehérvasárnap

Az isteni irgalmasság vasárnapja
ApCsel 5,12-16 Zsolt 117 Jel 1,9-11a.12-13.17-19 Jn 20,19-31

1. Kezdésre olvassátok el a válaszos zsoltárt (117)
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad.
Idézzétek fel az elmúlt hetet és mindegyikőtök mondja el, miért lehet hálás Istennek ezen a héten!

2. A mai evangélium a húsvét vasárnap estéjével kezdődik. A tanítványok félnek, bezárkóznak. Valami teljesen váratlan, felfoghatatlan történik, ami a fizika törvényeinek is ellentmond.
Jézus feltámadása rejtetten történt, nem volt tanúja. De feltámadása után megjelent a kiválasztottaknak, ebben az evangéliumi részben a tanítványoknak. Megjelenése emberi ésszel teljesen érthetetlen, felfoghatatlan. Az apostolok reakcióját nem ismerjük, de elképzelhetjük. Csak Tamásról olvashatunk, aki ekkor nem volt jelen és képtelen elhinni a történteket. És Jézus újra megjelenik, válaszolva a kétkedésére.
A mi életünkben is sokszor történhet Jézusnak ilyen magát megismertető megjelenése, amikor találkozunk vele a szeretet konkrét, testet öltött cselekedeteiben.
Beszélgessetek ezekről a tapasztalataitokról, ezekkel erősítve egymás hitét!

3. Tamás apostol a hagyomány szerint Indiába ment tanúságot tenni a hitéről.
Beszélgessetek arról, hogy titeket kihez, hova küld a Feltámadott!

4. A húsvét utáni vasárnap az irgalmasság vasárnapja is. Jézus köszöntése: „Békesség nektek.” És a Szentleckében: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó, és az élő.” Az apostoloknak átadja bűnbocsátó hatalmát, amit az irgalmas Atya minden ember számára felkínál.
A taize-i énekkel fejezzétek be a találkozásotokat: Irgalmas Istenünk jóságát mindörökké éneklem.

Juhászné Bucsek Mária
Budapest, Máriaremete
Waigand Közösség

HitetlenTamas

Reklámok