2016. április 24., Húsvét 5. vasárnapja

április 24., húsvét 5. vasárnapja:

ApCsel 14,21-27; Zs 144,8-13; Jel 21,1-5a; Jn 13,31-35

 

Rövid ráhangolódásként mindenki mondja el, jelenleg milyen élethelyzetben van, mi történt vele az elmúlt héten, amely erősítette, bátorította az életében, tevékenységében, magánéletében.

Valószínű mindannyian oly sokszor hallottuk már Istennek örömüzenetét. Emlékszünk-e arra milyen volt, milyen élmény volt megélni, érezni, meghallani azt az első alkalommal? Talán az első olyan régen történt, hogy már nehéz feleleveníteni, de az első olyat, amely igazán szíven ütött azt bizonyára már könnyebb. Kisebb csoportokban meséljünk egymásnak ezekről az élményekről. Beszélgetésünket kibővíthetjük olyan kérdésekkel, amelyek arra utalnak, hogy szoktunk-e az Evangélium fényében beszélni másoknak Isten dolgairól, elsősorban azokról, amelyeket mi már átéltünk, megtapasztaltunk. Hogyan, milyen élethelyzetekben, milyen módon teszem, tesszük, tehetjük meg ezeket?

Isten áldásai jelen vannak az életünkben, még ha azokat nem is látjuk mindig olyan kristály tisztán. Néha meglankadunk, ilyenkor mindig jól jön egy bátorító szó, amely megvigasztal, egy váll, amely mellénk szegül, egy kéz, amely megsimogatja elfáradt kezünk. Ezekre az áldásokra, Istennek a szeretetére figyelmeztetnünk kell időről időre magunkat és egymást is, közvetíteni, sugározni befelé és kifelé is. Együtt gyűjtsük csokorba, milyen kisebb (vagy csak aprónak tűnő) nagyobb dolgoknak szoktunk örülni, amire jó rácsodálkozni az életünkben. Milyen zene, film, képzőművészeti alkotás, színdarab stb., amelyben megtapasztaltam már Isten csodáit, nagyságát, áldásait?

Közösségünkben lehetnek olyanok, akik most inkább bátorításra, erősítésre szorulnak, vannak olyanok, akik most betöltekeztek Isten gazdag áldásaival és ebből szeretnének másoknak is adni. Ha segítségre van szükségünk, bátran ki kell mondjuk Istennek és felebarátunknak is, mert a töredelmes szív kedves az Isten előtt. Ha örömmel van tele a szívem, nem hallgathatom el, mert a „hegyen épült város nem rejthető el” és „a lámpást sem azért gyújtják, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek”. Alakítsunk ki (ha a helyszín is megengedi) kis külön szigeteket (pl. két szék egymás mellett vagy szemben), legyen kijelölve az egyik szék, amelybe olyan üljön, aki most szeretne adni abból a szeretetből, amellyel őt az Isten megajándékozta, a másik szék, viszont a most ellankadt, megtorpant, gyengélkedőé legyen. Próbáljunk egymásra hangolódni, hallgatni, ha kell, együtt sírni, együtt örülni ha kell, erősíteni, mellé állni. Jó, ha az imádság is szerepet kap a beszélgetés során.

Az új parancsolat a szeretet parancsolata, amit megkapott az emberiség és a Fiúban teljességgel nyilvánvaló lett . Ezért végezetül együtt olvassuk fel a szeretet himnuszt Pál apostol Korinthusiakhoz írt leveléből. Előre készülve szószedeteket lehet készíteni és kiosztani, hogy mindenki részesülhessen a felolvasásban és az imádságban.

  1. A szeretet himnusza.
    Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
    Ha szeretet nincs bennem,
    Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
  2. Legyen bár prófétáló tehetségem,
    Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
    Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
    Ha szeretet nincs bennem,
    Mit sem érek.
  3. Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
    S vessem oda testem, hogy elégessenek,
    Ha szeretet nincs bennem,
    Mit sem használ nekem.
  4. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
    A szeretet nem féltékeny,
    Nem kérkedik, nem gőgösködik,
  5. Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
    Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
  6. Nem örül a gonoszságnak,
    De együtt örül az igazsággal.
  7. Mindent eltűr, mindent elhisz,
    Mindent remél, mindent elvisel.
  8. A szeretet soha el nem múlik.
    A prófétálás megszűnik,
    A nyelvek elhallgatnak,
    A tudomány elenyészik.
  9. Tudásunk csak töredékes,
    Töredékes a prófétálásunk is.
  10. Mikor azonban eljön a beteljesedés,
    Ami töredékes, véget ér.
  11. Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
    Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.
    De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
  12. Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
    Akkor majd színről-színre.
    Most csak töredékes a tudásom,
    Akkor majd úgy ismerek,
    Ahogy én is ismert vagyok.
  13. Most megmarad a hit, remény, szeretet,
    Ez a három,
    De köztük a legnagyobb a szeretet.

Dancs Gyuri és Kati, Balazsér, Kárpátalja

szeret

Reklámok