2016. május 8., Urunk mennybemenetele

  1. május 8. vasárnap: URUNK MENNYBEMENETELE

 

ApCsel 1,1-11; Zs 46; Ef 1,17-23; Lk 24,46-53

 

Bevezetés, hangolás, jégtörő: Érkezéskor beszélgessünk arról, hogy kitől hogyan szoktunk elbúcsúzni. Bolt, iskola, család, közösség: mi az általunk követett távozási rítus, program? Tudunk-e újat, jó ötletet adni egymásnak?

Képzeljük el magunkat a mennybemenetel tanúiként. Ebben segíthet maga Lukács evangéliumának a szövege (olvassuk fel!), és segíthet néhány képzőművészeti alkotás közös megtekintése. (például itt: http://biblia.hu/a_biblia_a_magyar_kepzomuveszetben/jezus_mennybemenetele). Ne érezzük repülőtéren magunkat, Lukács nem is említi itt a felhők közé emelkedést. Háromfős csoportokban osszuk meg egymással, milyen érzések alakulnak bennünk, tanítványokban Jézus mennybe távozása kapcsán. Beszélhetünk arról is, hogy melyik megfestett tanítvány mozdulata áll hozzánk a legközelebb és miért.

A beszélgetések után a mai napon, saját bőrünkben legyünk Jézus társai, és így éljük át (gondolatban, csendben), hogy Jézus feladatot ad (személyesen nekem), aztán távozik. Mit jelent ez számomra? Más összeállítású, szintén kis létszámú csoportban beszélgessünk erről.

Kérdezzünk meg a csoportban egyvalakit (aki esetleg készült is arra, hogy erről beszéljen), hogy milyen helyzetben volt, amikor elhagyva, otthagyva érezte magát (szakítás, gyász, ballagás, költözés, stb. után). Ne magyarázzuk meg az érzéseit, csak érezzünk együtt vele, hallgassuk meg. Keressük meg együtt, hol lehet a remény, a vigasz az elhangzott történetben.

Beszélgethetünk a csoportban ezután (együtt) arról, hogy minek örültek az apostolok (a tanúk) a mennybemenetel után? Ne az események teológiáját firtassuk, hanem a tanítványok reakcióit. Miben hasonlítanak ezek a mi érzéseinkre? Mi ad okot nekünk örömre a mennybemenetel után? Mi tűnik el ekkor, és mi marad itt?

A közös imádság alapja legyen ez a mondat a szentleckéből: „Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk.” Énekkel, tekintettel, fohásszal és csenddel helyezzük bele magunkat és egymást a reménybe, az örökségbe, ahogyan az a csoport számára elfogadható.

Bayer Róbert, Budapest, Baross Gábor telep

jesus_returns_to_the_father

Reklámok