2016. május 29. Úrnapja

Lk 9, 11b- 17

„Ő magához engedte őket”- megfogalmazhatom kérésemet, hálaadásomat Jézus felé, megnyitva magam a Vele való találkozásra. Tudatosíthatom magamban, az Úr nem veszi el megpróbáltatásaimat, de tudhatom  oltalmazza lelkemet, életemet. Bízzak.

– menjek oda Jézushoz és én is vonuljak el Vele, akár az apostolok. Megkérdezhetem magamtól (csendben) mi az, amire most leginkább szükségem van Jézus tanításaiból. (ha igény van a közös megosztásra, tegyék meg).

– az én életemben van-e szükség Jézus gyógyító erejére? Ha igen, hol? Ha akad olyan személy a csoportban, vagy valamelyik csoporttag hozzátartozójáról tudják, hogy nagy szükség volna Jézus gyógyítására, közösen imádkozhatnak érte.

– az én „lelki éhségem” miben nyilvánul meg?

Hiszem-e, hogy az én életemben is, ha gyógyulásra van szükségem és az lelki üdvömre válik, Jézus meggyógyít engem is? – Ha van olyan személyes tapasztalat, ami az én gyógyulásomat jelentette és szívesen megosztanám, beszéljek róla. 🙂

  1. vers- „…mert itt pusztaságban vagyunk” – van-e az én életemben pusztaság? Kérhetem rá Jézus teremtő, gyümölcsöt hozó áldását. És ha fontosnak érzem egész heti, kétheti (vagy amennyi idő erre szükséges) imám is lehet ez a fohász.
  2. vers szóhasználata – vigyem oda szentáldozásaimkor az én „pusztaságaimat”, hisz az Eucharisztia bőséges táplálékforrása mindenkinek, aki elfogadja Jézus tanítását és gyógyítását.

Imádkozzunk közösen azokért, akik nem ismerik Jézust, vagy csak „vasárnapi megszokásbeli keresztények” és nem hiszik, hogy Jézus ma is él és gyógyít.

Imádkozzunk azokért is, akik nem hiszik, hogy a Szentáldozásban Krisztus valósága jelen van.

Házi feladat is lehet: hetente egy rövid fohász erejéig vigyem Jézus elé azokat, akik éheznek, akár fizikailag, vagy lelkileg.

„Ti adjatok nekik enni” – mit üzen számomra Jézusnak, ez a kijelentése? Gyakorlatban, a hétköznapjaimban mit teszek ezért?

Szeretettel és örömmel, Csobot Gy. Adél, Csíkszereda

1995.urnapja-a-sarvari-szent-miklos-plebaniatemplomban

Reklámok