2016. július 3., évközi 14. vasárnap

  1. július 3., évközi 14. vasárnap: Az istengyermekség

Gal 6, 14-18.

Szent Pál dicsekvése a Krisztus keresztjével illetve, hogy ő már meghalt e világ számára első olvasásra nagyképűségnek tűnik. Mintha az apostol azzal kérkedne, hogy ő milyen kiváló keresztény. Figyelmesebben és a megelőző verseket is olvasva azonban kiviláglik, hogy Pál a vallási előírások betartásával való dicsekvéssel, saját emberi erőfeszítéseink miatt érzett büszkeséggel állítja szembe Krisztus szenvedését és a lemondást mindenről, amiért e világban nap mint nap fáradozunk.

“…Általa keresztre szegezték nekem a világot és engem is a világnak…” Vajon mire gondolt az apostol? Gigantikus szentek példája jelenik meg, akik minden világi örömtől és kötődéstől mentesen éltek. Szent Ignác ezt írja a lelkigyakorlatok kezdő útmutatásában:”…a magunk részéről ne akarjuk

inkább az egészséget, mint a betegséget

a gazdagságot, mint a szegénységet,

a tiszteletet, mint a gyalázatot,

a hosszú életet, a rövidet, …”

Ezen a ponton azután én megállok. Na ez nekem biztos nem megy. Misztikus távolságba helyezem Krisztus követését és ezzel próbálom eltávolítani magamtól a keresztény élet legalapvetőbb kihívását. Szent Pál záró sorai azonban megerősítenek. Csak az új teremtmény számít, az istengyermekség és a tanítványság melyet ajándékba kaptunk. Ez a tudat segít újra feltenni a kérdést:

Mit jelent nekem most a világ keresztre szegezése?

A mai nap döntéseiben miként tudom Krisztus keresztjét jobban hordozni?

A ma kérdésében, ami most a jelenben fontos nekem, miként mutatkozik meg az evilági dolgok és Krisztus útjának megkülönböztetése?

Mik azok az apróságok, amiket ma a keresztre szegezhetek?

—————-

Lk 10.1-12, 17-20.

Jézus bátorítja a tanítványait: Nehéz feladatot kaptatok és nagyszerű dolgokat cselekedtetek. Azután felhívja a figyelmünket, hogy ne a tetteink miatt érzett büszkeség feszítse a mellkasunkat. Annak örüljünk, hogy Isten gyermekei vagyunk.

Ezen a héten feladatom keresni azokat a pillanatokat, amikor a saját sikereim, örömeim úgy jelennek meg mintha saját erőmből, saját erőfeszítéseim eredményeként kaptam volna jogos fizetségként. Pedig tudjuk jól: Ha a gonosz lelkek engedelmeskednek nekünk, az biztosan nem a mi érdemünk.

—————-

Imádkozzuk a héten a 65. zsoltárt: “Téged illet a dicséret, ó Isten…”

A zsoltáros szavai irányítsák figyelmünket nap mint nap Isten nagylelkű jóságára.

—————-

Iz. 66, 10-14

Izaiás próféta sorai szintén az istengyermekség bemutatását szolgálják.

Feladatom keresni minden nap minden pillanatban azt, amikor érezhetem: “…karjukon hordoznak, és térdükön ringatnak benneteket. …”

Mi történt velem ma, mikor Isten a tenyerén hordozott? Észrevettem?

—————-

 

Csoportban beszélgethetünk a szentpáli “nagyképűségről” az apostol dicsekvéseiről. Több helyen is találunk ilyet Pál leveleiben. Keressünk néhányat és nézzünk rájuk.

Megoszthatjuk egymással, hogy mivel és kinek dicsekedtünk. Úgy tettük, mint egy kisgyermek, aki édesapjával büszkélkedik?

 

Szabó Gergő, Budakeszi

paradise_garden

 

Reklámok