2016. július 24., évközi 17. vasárnap

Az Ószövetség gondolatvilágát sokszor érezhetjük távolinak tőlünk. Néha azonban olyan ez a távolság, hogy jó lenne eltanulni valamit a választott néptől. Ilyen ez a közvetlen beszélő viszony, ami az ember és Isten között megfigyelhető Ábrahám alkudozásában. Aki ilyen kapcsolatban van Istennel, az az életét folyamatosan Isten elé helyezve éli, ami nagy biztonságot jelent. Nem fordulhat úgy el Istentől, mint a pusztulásra megért városok lakói. Ők bár megérdemelnék sorsukat, figyeljük meg, milyen kevés elég lenne Isten számára, hogy igazságos ítéletét irgalomra módosítsa.

Jelen világunkon is gyakran tapasztaljuk, hogy elhatalmasodott a bűn. Isten mégis irgalmas. Az idei évben Ferenc pápa meghirdette az Irgalmasság évét.

Életünk minden kérdésére választ kapunk, ha valóban a „feltámadt Krisztussal élünk”.

„Kérjetek, és adnak nektek.” Ne filozofálgassunk Isten szorult helyzetén, mit csinál, ha az EB döntő mindkét résztvevője hozzá fordul segítségért, hanem szívünk mélyéből fakadó vágyainkat, kéréseinket bátran tárjuk elé.

 

Kérdések:

  • Miket látunk a környezetünkben a legnagyobb bűnnek? Mit tudunk tenni ellene?
  • Tudok-e hinni, bízni Isten irgalmában, ha a saját, vagy ha a társam bűnével találom szemben magam? Konkrétan, hogyan vagyok irgalmas és nem balek?
  • Közbenjárunk-e a közösségben egymás bűneiért, egymás megigazulásáért?
  • Mit teszünk egyénileg, közösségileg azért, hogy az igazak közé tartozzunk?
  • Meg tudsz-e osztani olyan élményt a többiekkel, amikor úgy érezted, hogy az imád meghallgatásra talált?

 

  1. július 13.

Pécsi Gesztenyési Közösség

alku

Reklámok