2016. augusztus 14., évközi 20. vasárnap

“Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna!”
  Jézusom! Olyan gyakran elalszik a láng bennem. Elfásulok, nem érdekelnek az igazán fontos dolgok, csak a saját kényelmem, kicsinyes érdekeim, pillanatnyi kívánságaim. Kérek Tőled tisztánlátást, lobogást, tetterőt. Ne engedd, hogy elfeledkezzem arról, amiért az életemet kaptam tőled: a Te erőddel, kegyelmeddel segíts szebbé tennem a világot!
“Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utána, amíg be nem teljesedik!”
   Elég reménytelennek tűnik, hogy úgy tudjak érezni, gondolkodni, mint Te! Irgalmadban viszont bizakodhatom. Talán örömödre szolgálna az is, ha az életem keresztjeit nem méltatlankodva és lázadozva fogadnám, hanem azzal az örömmel és biztos hittel, hogy Tőled kapom, és így csak jó lehet, és csak javamra válhat. Csikorogva elfogadom, hogy a szenvedés az életem velejárója, és még megpróbálok hálát is adni érte.
“Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást.”
   Nehéz ezt a mondatot elfogadnom. Mi lehet a szándékod?
   Az jutott eszembe, hogy én nagyon nehezen viselem a súrlódásokat, félreértéseket, még az apró nehezteléseket is, igyekszem azonnal helyrehozni, és megszüntetni. Mégis gyakran előfordulnak, minden jó szándékom ellenére. Talán arra akarsz megtanítani, hogy kevés a “jó szándék”? Igazi, szívből jövő figyelemre és odafordulásra vágyunk mindnyájan, vagyis olyan szeretetre, amilyennel Te fordulsz az emberek felé.
Másrészt, merjem vállalni a széthúzást, ha olyan ellentétek adódnak, amik téged sértenek.
“Mert mostantól fogva….”
  Még keményebb mondatok, első olvasatra csak elutasítás ébred bennem.
  A hitem miatt nekem még nem kellett komoly konfliktusokat fölvállalni, legkevésbé a családommal. Olyan helyzetbe sem kerültem, hogy az életem lett volna veszélyben a hitem miatt. Nem tudom, hogyan állnék helyt! Nem tudom, hogyan tudnék hűséges maradni hozzád!
Irgalmas Jézusom! Légy mindig mellettem, és légy segítségemre, hogy, erről soha ne feledkezzek el!
Ocskay Márta, Budapest, Szentimreváros
tuz
Reklámok