2016. szeptember 11., évközi 24. vasárnap

  1. szeptember 11., évközi 24. vasárnap

Kiv 32,7-11.13-14, Zsolt 50, 1Tim 1,12-17, Lk 15,1-32

Szervusztok!

Elsőként szedegessük össze, hogy kiket tartunk mi, a közösség tagjai bűnösöknek, ahogy Jézus korában látványosan bűnösök voltak a vámosok és az utcanők! Szerintünk kik az érinthetetlenek, és hogyan ismerjük fel őket? Egyszerűen írjunk egy közös listát róluk.

Egyszer beszélgettem egy TBC-s emberrel. Amikor elmondta, hogy milyen betegsége van, nem tudtam nem odébb, tőle távolabb helyezkedni a padon. Máskor autóval egy stoppos prostituáltat vittem ki a faluból út menti „őrhelyére”. Amikor felvettem, még nem tudtam, ki ő és hova igyekszik. Vajon elmesélhetők-e közösségünkben ezek a történetek? Melyik ciki és miért? Egyesével, mindenki magában szedje össze, milyen ember mellé nem ülne le szívesen. Milyen betegség / sors / hobbi / szakma az, ami odébb tenne minket viselője mellől? Tíz perc gyűjtögetés után háromfős csoportokban osszuk meg, mire jutottunk, mit találtunk.

Olvassuk el az evangéliumot, lassan, kétszer is. Elég, ha a rövidebb részt hallgatjuk meg, az elveszett bárány és a megkeresett drachma történetét. Jézus nem tartja cikinek, hogy szóba áll a bűnösökkel: sokkal inkább hozzájuk jött, mint másokhoz. Nagy körben beszélgessünk arról, hogyan éreznénk magunkat, ha Jézus közénk érkezve inkább azokkal beszélgetne, akiket az első feladatban megtaláltunk, mint velünk.

Imádkozzunk együtt Pál apostollal: ő magát tartja a megtalált báránynak. Olvassuk el a szentleckét az ima elején és végén is, és közben mindenki csendben rajzolja le az elveszett bárányt (mint a Kis Herceg pilótája). Akkor is rajzolj, ha nem tudsz: vedd át a bárány érzéseit, azonosulj vele.

Ismét háromfős kiscsoportban beszélgessünk arról, hogyan ünnepelünk, ha a barátnőnk meghív magához vigadozni a megtalált drachmája fölött.  Mi az, ami miatt együtt tudok vele örülni?

Valódi közös ünnepléssel fejezhetjük be az alkalmat.

Bayer Róbert, Baross Gábor-telep, Budapest

barany

 

Reklámok