2016. november 27., advent 1. vasárnapja

  1. november 27., advent 1. vasárnapja

 

A mai szentírási szakaszok elég egyértelműek, önmagukban nekünk szegezik a kérdéseket: Na, és velem ez, hogy van? Készen állok? Megteszek mindent, ami tőlem telik?

Izajás szövegében (Iz 2,1-5) engem a közösség ereje érintett meg, az, hogy együtt vágyakozni, együtt tenni az Úrért, együtt imádkozni, egymást buzdítani, felemelő. Rajta, menjünk fel az Úr hegyére!“. Kezdjük az alkalmat egy közös imával, amiben mindenki a másiknak ad áldást, kér a másik számára valamit. Egyesével történjen az áldás, hogy ne legyen zajos az ima, lehessen benne elmélyedni, közben taizé-i énekkel dicsérjük az Urat.

A Szentlecke szövege (Róm 13,11-14) élesen felszólít minket a cselekvésre. Kiscsoportos beszélgetésben osszuk meg egymással, hogy mitől is öltjük magunkra Krisztust (vö. öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust”), mik azok a konkrét cselekedetek, amelyek a mi pici életünkben tettekké kell válniuk. tartózkodjunk az általános megfogalmazásoktól. Úgy lenne jó irányítani a beszélgetést, hogy mindenki a saját életéből hozza elő ezeket a példákat illetve hiányokat.

A mai evangélium üzenete: Készen kell lennünk. Most. Ennek ellentéte a bűn. Emberi természetünkhöz tartozik a megkérdőjelezés. Igen könnyű emögé bebújnunk és áltatnunk magunkat. Jézushoz akkor lehetünk közel, ha készek vagyunk, ha nincs kiskapu. Beszélhetünk arról, hogy miért fontos nekünk a gyónás, a szentségek hogy segítenek bennünket a készen levésre. Hozzunk konkrét élményeket, persze csak ha megoszhatónak érezzük, hogy ezek a megtisztulások hogyan mélyítették az Isten kapcsolatunkat. Továbbá érdekes téma lehet az, hogy tudunk-e tanácsot adni a másiknak, hogy mik segítenek bennünket abban ahhoz, hogy minél huzamosabb ideig éljük át azt, hogy tiszta a szívünk?

A mai nap szakaszai elég személyes érintettségű kérdéseket vetnek fel magunknak, ezért az alkalom végén szánjunk időt az alábbi ima elkezdésére. Az imát az alkalom után érdemes folytatni egyénileg.

Írjunk levelet Jézusnak. Ezt nem olvassa el senki, úgyhogy őszintén mindent leírhatok, pl.: bánatot, örömet, aggódást, szégyent, arról, hogy most hogy érzem magam, milyen a kapcsolatom Jézussal stb. Rendes megszólítással lehet kezdeni, pl: „Kedves Jézus!” stb.

Térjünk ki arra most, hogy mik azok, amik miatt nem vagyok készen? Mik azok miatt nem vagyok készen? Kérjük Jézust konkrétan, hogy milyen nehézségünkben álljon mellettünk, mi az, ami nehezen megy és újra és újra tisztátalanná tesz?

Elég 3-5 percig írni, de ha gondolom, több időt is rászánhatok.

Közös énekkel és fohásszal zárjuk az alkalmat.

///

A levelet vigyem haza, ha lesz időm, vegyem elő. Képzeljem el, hogy a levelet átadom Jézusnak, aki nagy szeretettel átveszi, és el is olvassa… Most pedig olvassam el a levelet úgy, mintha Jézus lennék, mintha az Ő szemével látnám magamat, fogadnám a levelet.

Adjam magam át teljesen az imádságnak. Próbáljam elmondani, amit érzek, gondolok – és legyek nyitott arra, amit az Úr akar velem közölni.

 

Turcsik István, Budatétény

advent1

Reklámok