2016. december 11., advent 3. vasárnapja

  1. december 11., advent 3. vasárnapja

Iz 35,1-6a.10   Zsolt 145   Mt 11,2-11

Gyülekezés

A lila terítővel letakart asztalon adventi koszorú, a Biblia kinyitva a mai evangéliumi szakasznál és a „Jézus a szegények között” (“Jesus in the Breadline” by Fritz Eisenberg) kép fogadja a gyülekezőket.

Ma ismét Keresztelő Jánosról lesz szó. Ahelyett, hogy bűnbánatra biztatna a Jordánban, az életét, küldetését és Jézust latolgatja Heródes börtönében. Vele és tanítványaival együtt nézünk most szembe Jézussal kapcsolatos elvárásainkkal.

Ima

Meggyújtjuk a három gyertyát, és csendben fogadjuk Isten jelenlétének érzését. A 130. zsoltár négy sorával kérünk segítséget az Úrtól: A mélységből kiáltok hozzád, Uram! / 2Uram, hallgasd meg szavamat! / Legyen füled figyelmes / hangos esedezésemre.

Evangélium kiscsoportos feldolgozással

Felolvassuk az evangélium szövegét, kétszer, lassan, esetleg két különböző hangon. Rövid csönd után a résztvevők megismételhetnek egy-egy szót, kifejezést, ami a szövegből bennük maradt. Ismételni is lehet. Két kérdést tehetünk fel, amelyekről aztán beszélgetünk:

Mi az, ami vonzott téged ebben a szövegben? Hol éreztél ellenállást a szöveggel kapcsolatban?

Egyéni feldolgozás, csend után hallgassuk meg a gondolatokat, majd három-négyfős csoportokban osszuk meg egymással a bensőnkben született válaszainkat és válaszoljunk a kérdésekre.

Evangéliumi gondolatok

Jánost kétségek gyötrik. A gondolatai olyan sötétek, mint a cella, amelyben ül. Csodálkozik, hogy eszerint már beteljesítette az érkező Messiással kapcsolatos küldetését. Nem érti, hogy az unokatestvére miért kérte, hogy keresztelje meg. Ráadásul ő úgy gondolta, hogy a Messiás Isten bosszúálló szolgája lesz, aki Lélekkel és tűzzel keresztel, rostával a kezében veti olthatatlan tűzre a pelyvát.

Jézus azonban más volt, mint akit János elképzelt: nem ítélkezett, nem böjtölt, nem fenyegetett büntetéssel, hanem irgalmasnak mutatkozott, sokféle emberrel együtt élvezte az étkezést, és áldást hozott a gyengéknek.

János nemcsak a tanítványai, de saját maga számára is kereste a bizonyosságot, amikor megkérdezte Jézust. Folytatódik az Advent, és mi megtanulhatjuk, hogy Isten nem korlátozható a mi belső Isten-elképzelésünk szerint. Az időszak öröme, hogy Isten csaknem mindig váratlanul érkezik. Isten kitágítja a jövőnket, mert az ő tervei mindig nagyobbak és nagyszerűbbek rólunk, mint amit mi magunknak ki tudunk találni.

Kérdések a kiscsoportos beszélgetéshez

  • Ha elmész egy bevásárlóközpontba, mit akarsz ott látni?
  • Idézz fel egy esetet, amikor valaki újfajta valóságra nyitotta ki a szemedet! Hogyan változtatta meg ez életed megközelítését?
  • Mikor vált Isten-tapasztalatod kihívássá? Hogyan támasztott Isten követelményeket eléd?
  • Hogyan lepett meg téged Isten?

Közös reflexió

Miután ismét összegyűlik a csoport, a vezető ezeket a kérdéseket teszi fel:

Mit szeretnél megőrizni magadnak ezekből a beszélgetésekből?

Milyen hívást érzel a mi számunkra, hogy életünk Isten Igéjére adott válasz legyen?

Rövid feldolgozó csend után a csoport közösen beszélget ezekről.

Ima

Rövid csönd után olvassunk fel egy részletet az evangéliumból, vagy bármilyen más írásból, ami arra hívja a jelen levőket, hogy imádkozni tudjanak a csendben. A szöveg után a vezető felteheti ezeket a kérdéseket:

Mit mond neked Jézus most az Ő Szentlelke által? Mit válaszolsz neki te?

Ezután legalább öt perc Istenre figyelő csend következik. Ezt halk instrumentális zene segítheti. Az imát egyszavas megosztó kör, majd egy közös adventi ének zárhatja le.

(Fall 2016, Quest; A Reflection Booklet for Small Christian Communities; www.sccquest.org)

jesus-in-the-breadline

Reklámok