2017. január 1., Szűz Mária, Isten anyja

  1. január 1.: Mária, Isten anyja

Szám 6,22-27   Zsolt 66  Gal 4,4-7   Lk 2,16-21

A mai alkalom előkészítéseként jó, ha van egy gyertyánk középen, valamint egy Mária-szobor vagy –kép, amely meghatározza a teret, ahol együtt vagyunk. Készítsünk elő flip-chartot (csomagolópapírt), valamely egyszerű tárgyat, és a Bibliát is.

Jégtörő:

Egyszerűen beszélgessünk szabad csoportokban arról, hogy ma mi volt / mi a feladatunk. Mit terveztünk, mit kaptunk, mivel végeztünk már, és ez milyen érzés volt nekünk.

Játék:

Vegyünk elő egy egyszerű, jól ismert tárgyat (ceruza, kanál, bankkártya…), és szedegessük össze, hogy az a tárgy mi mindenre való: azon kívül is, amire gyártották. Közös nagy papírra írjuk, hogy látható legyen a funkciók sokfélesége. Miután megnéztük, rácsodálkoztunk, rövid csöndben gondoljuk át, hogy mi magunk is mire készültünk és mi mindenre lehet minket használni.

Fókusz kérdés:

Mi az én belső, legszemélyesebb  hivatásom? Tudom-e, felismertem-e már, és mennyire motivál? Ha nem fogalmazódott meg, keresem-e? Talán az a jó, hogy valaki készül ezzel kapcsolatban, és öt percnél nem hosszabban mesél a saját hivatásáról, szerepéről a többieknek. Ha nem, akkor ketten-hárman beszélgessünk erről a kérdésről.

Beszélgetés:

Olvassuk fel a szentleckét, majd az evangéliumot, akár kétszer is. Hagyjunk csöndet arra, hogy érlelődjön bennünk, amit hallottunk.

Képzeljük el Mária helyzetét: várja a Messiást egész népével együtt, hisz Istenben egész népével együtt. Egy alkalommal Isten értésére adja, hogy ő lesz a várva várt Megváltó édesanyja. Ezzel azonnal bajba is keveri: szégyenbe hozza a falu előtt. Mária el is meg rokonához, akinél örülhet, és nem kell a szégyennel foglalkoznia. Később is sorozatos megaláztatás az élete: József előtt, Betlehemben, Egyiptomban, a kereszt alatt. Ezt kapta Istentől, amiért vállalta, hogy aktív részt vállal a történetben, amiben hitt, de amiről semmi részletet nem tudott. Az evangéliumban Mária megjegyzi a pásztorok szavait. Gondolkodjunk el, mi volt neki ebben fontos, és beszélgessünk Máriáról: hogyan élhette meg Jézus korai gyerekkorát? Milyen érzéseket találunk magunkban, ha Mária életébe helyezkedünk? Beszélgessünk ezekről három-négyfős kiscsoportokban!

Ima:

Olvassuk el az olvasmányt, az ároni áldást! Az év kezdése kapcsán is gondolkodjunk el rajta, aztán álljunk párosával egymással szembe, és áldjuk meg egymást olyan szöveggel, ami kettőnk kapcsolatáról szól, ami kettőnk mellé hívja be Istent harmadiknak. hagyjunk időt ennek a feladatnak, imának, hogy ne kelljen kapkodnunk vele.

Visszatekintés:

Üljünk körbe, és mindenki fejezze ki egy mondattal, mi érintette meg a mai alkalommal, mi volt számára fontos. Nem kell egymásra reagálnunk, de – ha utána még maradunk enni – inni – beszélgetni, ezek a mondatok a további kérdéseink alapjai lehetnek.

Bayer Róbert, Budapest, Baross Gábor-telep

isten-anyja