2016. január 8., Urunk megkeresztelése

  1. január 8., Urunk megkeresztelkedése

Iz 42,1-4;6-7   Zsolt 28 ApCsel 10,34-38     Mt 3,13-17

Olvasmány: Izajás:

Az Úr Szolgájáról szóló első ének

421Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. 2Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon. 3A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen elviszi az igazságot, 4nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a szigetek. 6Én, az Úr, hívtalak meg az igazságban, én fogtam meg a kezed, és én formáltalak. Megtettelek a népnek szövetségül, és a nemzeteknek világosságul, 7hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat és a tömlöcből azokat, akik a sötétségben ülnek.

 

  1. opcionális gyakorlat (A csoport jellemzői, mint pl. korosztály, létszám, intimitás szint stb. alapján érdemes eldönteni, hogy bevihető-e a csoportba ez a gyakorlat)

“Nézzétek a szolgám, akit támogatok
A csoporttagok közül, akik vállalják a gyakorlatot, csukott szemmel egy takaró / szivacs / polifoam végéhez állnak (egyszerre egy fő), és a csoport többi tagja mögé áll, gyengéden a hátára teszik a kezüket. A csoporttag ekkor csukott szemmel beleengedi magát a társak kezébe, megtartásába, akik szépen lassan (végig csendben, szavak nélkül, egymásra és magukra figyelve) leengedik, lefektetik a puha helyre. Rövid idő után, ugyanúgy lassan és figyelmesen elkezdik felállítani az adott csoporttagot.

Ha minden vállalkozó kipróbálhatta a gyakorlatot, a létszámtól függően kiscsoportban vagy egy nagy körben, mindenki megoszthatja tapasztalatait (Mire figyeltem? Milyen érzéseim, félelmeim voltak? Mi volt nehéz? Mi volt élvezetes? A támogató vagy támogatott szerepben éreztem magma jobban? ).

  1. gyakorlat: Névjegykártya

Én, az Úr, hívtalak meg az igazságban, én fogtam meg a kezed, és én formáltalak”

 

Mindenki készít egy saját névjegykártyát, egy névjegykártya méretű papír egyik felére, ráírhat bármit, rajzolhat, díszíthet, legyen egy olyan névjegykártya, amit tényleg őszintének és a sajátjának érez.

Ha ezzel készen van mindenki, megkérjük a csoporttagokat, hogy fordítsák meg a kártyát és a hátoldalára azt írják/rajzolják, amit az Isten gondola róluk, amiért és amilyenre az Isten őket formálta.

Ezután kis csoportokban (4-5 fő) megosztás a feladatról, a névjegykártyáról (nem kötelező megmutatni egymásnak, csak beszéljenek róla).

 

 

 

 

 

 

Felolvassuk a zsoltárt:

 

Zsolt 28

Segélykiáltás halálveszélyben; hálaadás a menekülésért

281Dávidtól.
Hozzád kiáltok, Uram, Istenem,
ne fordulj el szótlanul tőlem!
Ne legyek olyan, ha néma maradsz hozzám,
mint aki a sírverembe száll.

2Hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát,
amikor imádkozom hozzád,
amikor fölemelem kezemet szent templomod felé.

3Ne sodorj el engem a bűnösökkel és a gonosztevőkkel,
akik békésen szólnak felebarátjukhoz,
holott szívükben gonoszság lakik.

4Fizess meg nekik cselekedeteik szerint,
és szándékaik gonoszsága szerint;
Kezük művei szerint jutalmazd meg őket,
add meg nekik, amit érdemelnek!
5Mivel nem gondolnak az Úr tetteivel,
és kezének műveivel,
lerombolja és nem építi fel őket.

6Áldott legyen az Úr,
mert meghallgatta könyörgésem szavát!
7Segítőm és oltalmazóm az Úr,
szívem benne remél s ő megsegít engem;
Ujjong a szívem,
s énekemben hálát zengek neki.

8Az Úr az ő népének erőssége,
s fölkentjének megmentő védelmezője.
9Uram, mentsd meg népedet,
áldd meg örökségedet,
kormányozd és tedd naggyá őket mindörökké!

  1. gyakorlat: Közös fohászunk

Hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát,
amikor imádkozom hozzád,
amikor fölemelem kezemet szent templomod felé. „

Alkosson a csoport közösen egy fohászt, ami kb. 4-5 mondat, abban a témában, hogy az Úr mindegyikünket, egyesével meghív valamire, ad nekünk egy hivatást és támogat minket abban, hogy ezt beteljesíthessük.

 

Felolvassuk a szentleckét:

4Akkor Péter beszélni kezdett: »Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató, 35ellenkezőleg, kedves előtte bármelyik nép fia, aki féli őt és igazságot cselekszik. 36Isten elküldte igéjét Izrael fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által, aki mindennek az Ura. 37Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János által hirdetett keresztség után; 38hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt.

 

 

  1. gyakorlat: Amiket nem tudok elfogadni magamban

“Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató, 35ellenkezőleg, kedves előtte bármelyik nép fia, aki féli őt és igazságot cselekszik.”

Mindenkinek vannak olyan tulajdonságai, amiket nem szeret magában, amiket szégyell maga előtt, az emberek előtt, esetleg Isten előtt. A tulajdonságaink nem önmagukban rosszak, lehet miattuk rosszul cselekedni, rosszat tenni, de ez sokszor abból fakad, hogy nem ismerjük fel/be őket, nem tanuljuk meg elfogadni magunkat ezekkel együtt, és a nehezebb tulajdonságainkat is jól használni, megszelídíteni. Hihetünk abban, hogy Isten formált minket, és olyannak szeret, amilyenek vagyunk.

Egy csendes időben mindenki írhat egy papírra, olyan tulajdonságokat, amiket nehezen tud magában elfogadni, szégyell.

Miután mindenkinek volt pár perce önmagában lenni, kérjük meg a csoporttagokat, hogy egy csendes egyéni imában ajánlják fel a leírtakat Istennek, hogy kezdjen vele, amit jónak lát, formázza át, vagy segítsen jóra fordítani, elfogadni, de mi megengedjük, hogy ő legyen az Úr ezek felett is.

 

Felolvassuk az evangéliumot:

Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt. 14De János igyekezett visszatartani: »Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?« 15Jézus azonban ezt válaszolta neki: »Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságosságot.« Akkor engedett neki. 16Miután Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízből, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni. 17És íme, egy hang hangzott az égből: »Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik«.

 

  1. gyakorlat: Szeretve lenni

“Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik”

Isten szeretetét sokszor másokon keresztül tapasztalhatjuk meg. Kis, 4-5 fős csoportokban beszélgetve idézzünk fel olyan emlékeket, amikor szeretve, elfogadva éreztük magunkat életünk folyamán. Ne minősítsük egymás emlékét, hallgassuk meg egymást, mindenkire jusson figyelem!

Végül zárásként, mondjuk el együtt a közösen megalkotott fohászt!

Vígh Noémi, Útkeresés Háza, Budapest

keresztelo-szent-janos

Advertisements