2017. február 26., évközi 8. vasárnap

  1. február 26., évközi 8. vasárnap: Iz 49,14-15; Zs 61; 1Kor 4,1-5; Mt 6,24-34

 

Ne aggodalmaskodjatok! (Az ég madarai)

 

Jégtörő: Isten hozott Titeket a csoportban! Kis oldásként meséljük el egymásnak, ki miből érkezett, mit hagyott ott, mi az a tennivaló, gondolat, ki az az ember, aki még ott van a fejünkben, amit nem tudtunk elengedni, ami miatt akár maradtunk is volna, ha ezt megengedtük volna magunknak.

Itt, a további oldás kedvéért lehet játszani egy nagy közös Memory játékot is: ott aztán bárki találhat aggodalmaskodni valót magának.

Fókusz: Olvassuk el az evangéliumot! Figyeljünk oda a szövegre, mintha új lenne!

Jézus úgy mutatja be a madarakat, virágokat, mintha folyamatos természetbeni szemlélődéssel váltak volna ismerőseivé. Mintha rendszeresen rácsodálkozna a virágok szépségére, a madarak szabadságára. Idézzünk fel a magunk életéből valamit, amire rácsodálkoztunk, aminek érdek nélkül örültünk! Akinek van ilyenje, és megosztható, az mondja el a többieknek két-két mondatban, hogy ők is örülhessenek.

Nézzünk körül a helyiségben, ahol éppen vagyunk, és keressünk benne szép dolgokat! Egy szín, egy kép, egy repedés, egy aláírás is lehet szép. Mutassuk meg egymásnak, hogy mi az, ami tetszik nekünk, amiben valami szépet vettünk észre.

Kiscsoportos beszélgetés: Három-négyfős csoportokban beszélgessünk a saját aggodalmainkról! Mik azok a helyzetek, amelyek szorongással töltenek el? Miért szoktunk aggódni általában, és most éppen mi a tőlünk független bizonytalan helyzet az életünkben? Gyűjtsük össze ezeket, lássuk meg, hogy ki miért és miért nem szeret aggódni. Esetleg csoportonként írjunk egy-egy címszavas listát is ezekről. Ne vigasztaljunk, ne oldjunk meg problémát, és ne nevessünk ki senkit a beszélgetés közben!

Imádság: Gyűljünk össze közösen, és készítsük elő a környezetet imára (gyertya, virág, terítő, …). Hangsúlyozzuk, hogy minden, ami itt elhangzik, Isten elé kerül. Amikor Jézus szembesült a saját kínjainak, halálának közelségével, ő is félt. Ekkor első dolga volt, hogy elment imádkozni, és ebben segítséget is kért a tanítványoktól. Ezt szeretnénk elsajátítani, emiatt hozzuk az Úr elé a saját aggodalmainkat. Ima közben lassan, akár többször is olvassuk fel az összegyűjtött aggodalom-címszavakat, és adjuk ezeket közösen Isten elé. Ne vegye el, ne szüntesse meg, de tudjon róluk, és ezekkel együtt gyógyítson minket.

Az ima végén persze énekeljük el, ha tudjuk, hogy „Nézzétek az ég madarait!”.

Az alkalom végén mindenki mondjon egy-egy szót, ami a mai összejövetel során számára fontossá vált.

Bayer Róbert, Baross Gábor-telep, Budapest

viragok

Reklámok