2017. március 26., nagyböjt 4. vasárnapja

Nagyböjt 4. vasárnapja

1Sám 16,1b.6-7.10-13a; Zs 22; Ef 5,8-14; Jn 9,1-41

Készülés az összejövetelre:

A közösségi összejövetel előtti valamelyik este próbáljuk ki tíz percre, milyen érzés vakként élni. Kössük be a szemünket, és valamelyik hétköznapi tevékenységet (rendrakás, mosogatás, …stb.) végezzük el! Miközben megtapasztaljuk ügyetlenségünket látás nélkül, gondoljunk arra  a kiszolgáltatottságra, melyet vak testvéreink élnek át nap mint nap.

Kezdő ima.

 Imádkozzunk a Szentlélekhez, hogy világosítsa meg szívünket!

(forrás: http://szenterzsebet.plebania.hu/wp-content/uploads/sajto/2011-06-ujsag-III-3.pdf)

Szentlélek Isten, a világosság lelke!

Te vezetsz bennünket a jézusi életre.

Add,  hogy  családjaink és  mi

mindnyájan felismerjük  hivatásunk

nagyságát: hogy Jézus köztünk élhet,

s általunk akar megjelenni a világban!

Gondolatok, feladatok az evangéliumi szakaszhoz.

A mai evangélium egy vak ember meggyógyításán keresztül mutatja be Jézus és a farizeusok közötti konfliktust.

Maga a gyógyítás az evangéliumi rész elején szerepel, utána a vak ember meghurcolásán keresztül kristályosodik ki a konfliktus valódi természete: a farizeusok képtelenek elhinni, hogy Jézus isteni hatalommal gyógyít. A vak ember meglepő határozottsággal és logikus érveléssel magyarázza el a farizeusoknak, hogy miért Istentől való Jézus, de ők neki sem hisznek. A történet rendkívül emberi, Jézus és a vak ember állnak az egyik oldalon, a farizeusok a másikon, a szülők pedig saját magukat védve próbálnak menekülni a konfliktusos helyzetből.

A farizeusokkal kapcsolatos történeteket mi, keresztények általában Jézus szemszögéből gondoljuk végig, és bizony sokszor megbotránkozunk a farizeusokon, talán éppen úgy, ahogy a farizeusok is megbotránkoznak Jézuson. A mai alkalommal próbáljuk meg a farizeusok szemszögét is átérezni: hogyan féltették a tekintélyüket ők, akik a mózesi törvény köztiszteletben álló őrei voltak, és Jézus tanítása pont ezeknek a törvényeknek ad új, időnként radikális értelmezést. Ezzel Jézus a pozícióikat is megkérdőjelezi, ők pedig ragaszkodnak szerepeikhez.

Tartsunk pár perces csendes elmélyülést: gondoljuk át, mi milyen pozícióinkhoz, szerepeinkhez ragaszkodunk: a munkahelyektől a kisközösségen keresztül a saját családunkig lehetnek szerepeink. Találunk-e a múltban olyan helyzetet, amikor valaki veszélyeztette a szerepünket? Mit tettünk: ragaszkodtunk-e hozzá, vagy nyitottak voltunk arra, hogy más is hasonló szerepben tevékenykedhessen?

Az elmélyülés után osszuk meg egymással a gondolatainkat, legyünk nagyon tapintatosak egymáshoz!

Ezek után keressünk olyan helyzeteket, amikor befogadóak voltunk: nem ragaszkodtunk szerepeinkhez, vagy éppen a saját igazságunkból képesek voltunk engedni. Felidézhetünk olyan helyzeteket, amikor éppen velünk szemben voltak befogadóak. Megtapasztaltuk a világosságot ezekben a helyzetekben? Ráéreztünk, hogy jobb látni, mint vaknak lenni? Beszéljük meg egymással, ami megosztható élményeinkből!

Végezetül olvassuk el az olvasmányt, melyben Sámuel nagy nehezen rátalál Dávid királyra. Volt életünkben olyan helyzet, hogy valakiben nagy értéket fedeztünk fel, amelynek észrevételéhet vakok voltunk korábban?

Befejező ima.

 Jézus a záró részben a hitetlenséget és a bűnt a vaksággal állítja párhuzamba.

Kérjük Istent, hogy úgy élhessünk mindannyian, mint a világosság gyermekei!

(forrás: http://www.keresztenymagyarorszag.hu/bongeszo/imak/Esti+ima%3A+Kihunyni+k%E9sz%FCl+m%E1r+a+f%E9ny)

Kihunyni készül már a fény,

Teremtő, esdve kér imánk,

hogy irgalmad ne hagyjon el,

és mindenkor vigyázz reánk.

 

Terólad álmodjék szívünk,

érezze jelenlétedet,

zengjük, mihelyt felkelt a fény,

mindenkor dicsőségedet.

 

Adj üdvösséges életet,

hozd vissza meleg fényedet:

a vakhomályú éjszakát

világosságod járja át.

 

Add meg, mindenható Atya,

Úr Krisztus által esdeklünk,

ki Veled és a Lélekkel

egy Urunk, örök Istenünk.

Ámen.

 

Hajder Levente, Budapest, Baross Gábor-telep

20110308agyvakoka5

 

Reklámok