2017. május 7., húsvét 4. vasárnapja

  1. május 7., húsvét 4. vasárnapja

ApCsel 2,14a.36-41   Zsolt 22 1Pét 2,20b-25     Jn 10,1-10

Jézus a kapu saját magunkhoz.

 

Az összejövetel helyszínén már jó előre legyen kikészítve (legalább) egy Szentírás és egy gyertya. Teremtsünk helyet magunknak egy kis mozgáshoz is.

Megérkezés: Ki mivel érkezett? Két mondatban mondjuk el, hogy mi volt a szívünkben, fejünkben idefelé, hogy le tudjuk tenni, meg tudjunk érkezni, egymás felé tudjunk fordulni.

Jégtörő: Álljunk fel kettesével. Pantomimot játszunk. Egyszerre minden pár játszhat, a többi párt nem kell figyelnünk, csak a saját párunkat. A pantomimban nem szólalunk meg, nem használunk eszközt, csak a mozdulataink beszélnek. A pár egyik fele tegyen valami durvát a másikkal, a másik pedig egy szelíd, szeretetteljes mozdulattal válaszoljon. Minden sértés / válasz után cseréljünk párt, legalább három ilyen helyzetben legyünk benne, és legalább egyszer próbáljuk ki mindkét szerepet. Három-négy ilyen játék után üljünk körbe, és osszuk meg egymással, hogy ki mit érzett közben, ki hogyan viselte az irracionális helyzetet.

Olvasmány: Olvassuk el az olvasmányt, kétszer is egymás után. Hívjuk fel a figyelmet a nép megdöbbenésére, amikor kiderül, hogy Isten fiát feszíttették keresztre. Éljük is át ezt a mondatot: „Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Messiássá tette!”  Plénumban, közösen idézzünk fel helyzeteket, amikor ez velünk történt meg: igazságtalanul bántottunk valakit. Hogyan jöttünk ki belőle? Hagyjunk időt arra, hogy aki mondani akarja, az mondhassa (nem hosszan), de ne várjunk sokat egymásra.

Fókusz: Ha nem lennék megkeresztelve, most szívesen megkeresztelkednék-e, és miért? Valamelyikünk készüljön fel ezzel a kérdéssel, és itt mesélje el közöttünk, azaz tegyen tanúságot. Akarna-e ott lenni az olvasmány-beli 3000 között?

Örömhír: Most az evangéliumi szakaszt olvassuk el, kétszer, lassan. Több fontos dolgot is mond Jézus:

  • Ha Jézus a jó pásztor, és ő az ajtó, ez azt jelenti, hogy van pásztor és van ajtó. Van kijutás a bezártságból, és van, aki mutatja az utat.
  • Másrészt, a pásztor és az ajtó a védelem eszköze is: védve vagyok Jézus mellett.
  • Jézus a pásztor, Jézus az ajtó: ő és csak ő. Nem egy választási lehetőség, hanem az egyetlen lehetőség.

Kettesével beszélgessünk ezekről: melyik kép hogyan érintett meg. Beszéljünk arról is, hogy hozzám hol nyílik ajtó: miről ismerem fel, akit szívesen beengedek az életembe, és mi az, amitől kizárom a közeledőt? Milyenek a barátaim, és kikhez nehéz közel kerülnöm? Amikor elkezdjük a beszélgetést, szólítsuk nevén, akivel beszélgetünk. Amikor befejezzük, a nevének kimondásával köszönjük meg a megosztást és meghallgatást.

Ima: Oldjuk fel Isten előtt a nehéz témáinkat, tegyük azokat Jézus elé. Nem kell beszélnünk róluk, csak énekeljünk együtt (Az Úr az én pásztorom…), nézzük a középen égő gyertyát, és engedjük meg magunknak, hogy megéljük: fontosak vagyunk, védve vagyunk és szükség van ránk.

Megosztás: Körbe ülve egy-egy szóval osszuk meg, hogy mi volt fontos számunkra ebben az összejövetelben.

 

Bayer Róbert, Budapest, Baross Gábor-telep

istállóajtó

Reklámok