2017. július 2., évközi 13. vasárnap

évközi 13. vasárnap: 2Kir 4,8-11.14-16a; Zsolt 88; Róm 6,3-4.8-11; Mt 10,37-42

Kedves Testvérek!

Idestova 20 éve élek Franciaországban, ahova nem a jobb anyagi lét reménye hívott, hanem Isten útjának keresése és követése. Ez a vasárnapi liturgia számomra sok személyes tapasztalatnak ad visszhangot. Amikor elkezdtem franciákkal találkozni, Magyarországról mindig úgy beszéltek, mint a legvendégszeretőbb, más kultúrákra nyitott országról, és erre nagyon büszke voltam. Aztán jött a migránskérdés. Azóta Magyarországról csak olyan riportokat látnak a franciák, amelyek kerítést, rendőrséget, síró gyerekeket és mérges Orbánt mutatnak. Bevallom, hogy Magyarország új európai image-e, még akkor is, ha én tudom, hogy sok tekintetben egyoldalú és nem fedi a valóság minden oldalát, teher lett a vállamon. Tanítóként, még katolikus iskolában is, a tanítványaim húsz százaléka muzulmán. Mind munkaszerető, tisztességes, udvarias szülő. Igazi kulturális, szellemi és közösségi hátterük van, amelybe ügyesen beépítették a francia kultúrát. Amikor megkérdezik a szülők, honnan van az a kis akcentusom, néha hezitálva mondom ki, hogy az bizony magyar.

Kénytelen vagyok beismerni, hogy a magyar hivatalos álláspontot nem sikerül magamévá tennem, még akkor is, ha tudom, valószínűleg egész Európa titokban örül, hogy Magyarország a kezébe vette a migránshelyzetet. Nem is ezzel van a problémám. Leginkább az aggaszt, hogy mi keresztények hogyan állunk a kérdéshez. Tudunk-e még emberi lényeket látni az érkező tömegekben? Van-e még arra energiánk, hogy átérezzük a helyzetüket és beleképzeljük magunkat: vajon mi mit tennénk az ő helyzetükben?

Azt ajánlom nektek erre a találkozóra, hogy

  1. Olvassátok el az alábbi szöveget, amelyet kérésemre a városunk afrikai papja írt nektek.
  2. Nézzétek meg az egyik filmet együtt
  1. Beszélgessetek arról, hogy mint Istennek ajándékozott lelkek, hogyan gondolkodtok erről a társadalmi problémáról, és milyen felelősséget kaptatok Istentől a migránskérdés megoldására: (pl. imádság, keresztény gondolatok kidolgozása, terjesztése, konkrét humanitárius szolgálat, stb.) Vigyázat! Próbáljátok meg személyes véleményeteket háttérbe helyezni és kizárólag arra koncentrálni, hogy Jézus mit tenne és mondana, ha a helyetekben lenne.
  2. Ha már erről beszélgettetek, esetleg képzeljetek el egy olyan helyzetet, amelyben ti vagytok az európai döntéshozók, és javaslatokat kell tennetek a migránskérdés megoldására. A csoport vezetője magára vállalhatja Jézus szerepét, és ügyel arra, hogy minden döntés krisztusi legyen. Válasszatok egy jegyzőt, aki leírja a döntéseket, és egy vezetőt, aki szót ad a tagoknak, vagy megvonja a válaszadás jogát, megszabja annak maximális idejét. (pl. egy perc). Mindenki járuljon hozzá a gondolataival.
  3. Imádkozzatok együtt az úton levő migránsokért.

Felolvasás a találkozó elején. (első pont)

Bevezetés :

Franciaországban nem csak kényszermigránsok vannak. A nagy munkanélküliség ellenére, rengeteg a külföldi munkás, akik olyan munkákat látnak el, amelyekre már franciákból nincs elég hivatás: az építkezéseken a lengyelek jeleskednek, a kórházakban román, afrikai vagy arab országokból származó dokik gyógyítanak. A templomokban is egyre ritkább a francia pap. Mekkora isteni gondviselés, hogy mégis van akit szolgálatra hív ! Így jutott el hozzánk is egy eldugott kicsi vidéki faluba Paul-Frédéric Sawadogo, Burkina Faso-ból, Kaya plébániájáról, két év szolgálatra a fiatalok körében.

 

  1. évközi vasárnap

Paul-Frédéric :

A vendégszeretet, a szívélyes fogadás áthatja a vasárnapi liturgia szövegeit. Elizeust egy gazdag asszony fogadja vendégül, aki még egy szobát is berendez számára. A próféta hálából egy gyermek születését adja hírül neki. Egy francia közmondás szerint, egy jótett sosem vész el. Az Evangéliumban Krisztus még nagyobb hangsúllyal mondja: «Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.»

Még a családi kötelékeket is szóvá teszi : «Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.»

Jézus megkérdőjelezi a család értékét? Bizonyára nem. Ez a vasárnapi üzenet arra hív minket, hogy igazságos, kiegyensúlyozott és rendezett életet éljünk. Mindenünket Isten kezébe helyezve, szeretet-projektjének alávetve találjuk meg emberi létünk boldogságát, kiteljesedését. Isten mindennél és mindenkinél nagyobb, ezért mindennél és mindenkinél előbbre kell helyeznünk Őt az életünkben. Mindenünk, amink van, létünk ténye is az Ő műve.

Teljesen át kell Neki adnunk önmagunkat. Ezért minden Isten által teremtett lénynek tartozunk a szeretetünkkel, oly mértékkel, amelyet a Gondviselés jelölt ki a kapcsolatunk által. Isten minden teremtményét szeretnünk kell. Ugyanakkor például az állatok szeretete, ha erősebb, mint az emberek iránt táplált szeretet, szellemi rendbontást okoz. Több szeretetet adni a teremtménynek, mint a Teremtőnek, a bűn első megjelenési formája. Isten akarata, hogy az emberek ne legyenek sorba állítva, mind egyformán, hanem egy élő emberi közösség tagjaként szülessenek és éljenek egy szervezett társadalomban.

A jóakaratunkon túl, melyet minden ember iránt kötelességünk érezni és kifejezni, el kell fogadnunk azokat a kapcsolatokat és helyzeteket, amelyekbe a Gondviselés sodor minket és arra hív, hogy más, idegen, ismeretlen emberek felé megnyíljunk. Isten minden egyes embertestvéremet ugyanúgy szeret, mint engem.

Ez Isten legalapvetőbb tanítása: úgy szeressük embertársainkat, mint önmagunkat. Mit kezdjünk hát azzal a ténnyel, hogy testvérországok háborúskodnak, hogy migránsok ezrével vesztik el az életüket a Földközi-tenger kék vizében és máshol? Mit kezdjük a túlterhelt menekülttáborok tényével? Mit kezdjünk az éhező, nyomorgó országokkal, melyek szegénysége kimondhatatlan ellentmondást ébreszt bennünk, akik a túláradó árukínálat, a pazarlás és a túlfogyasztás kultúrájában nőttünk fel, holott tudjuk, a bolygónk képes volna minden lakóját megfelelően ellátni?

Mit kezdjünk azzal, hogy fiatalok terrorcselekményekkel fordulnak saját országuk ellen, és halálba küldik honfitársaikat? Vajon nem a jéghegy csúcsa lenne mindez, annak a szellemi rendetlenségnek a víz feletti része, amelyet mindenki lát, és amely a mai ember elveszettségéről tanúskodik, aki már nem tud mit kezdeni a hatalmával és a tulajdonával?

Isten mai üzenete olyan, mint egy használati utasítás az emberi léthez, a jó működés feltételeit Istenben találhatja, Jézus Krisztus által. Vendégszeretetünket, befogadást kért, amikor megtestesült. Ezt kéri ma is tőlünk, minden egyes szegény, gyenge, sebesült, sérült, vagy a társadalomból kizárt emberi lény által. Keljünk fel és induljunk el Felé, hogy sérüléseinket meggyógyítsa, és új életet oltson belénk.

 

Szilvia, Franciaország

 

kép: Tremmel-Hudik Katalin: Magány

Magány_Tremmel Hudik Kati_2015

Reklámok