2017. július 9., évközi 14. vasárnap

  1. július 9., évközi 14. vasárnap

Zak 9,9-10   Zsolt 144 Róm 8,9.11-13     Mt 11,25-30

Szervusztok!

Kezdjük a mai összejövetelt a szentmise kezdő szövegével, mert aztán is erről lesz szó:

Jóságodról elmélkedünk, Istenünk, templomod belsejében. Istenünk, miként már neved is, úgy fölséged is betölt minden földhatárt; jobbod telve igazsággal.” (Zsolt 47,10-11)

Jégtörő: Néhány percig egyedül gondolkodjunk el azon, hogy kinek szoktunk engedelmeskedni, kinek a szavára hallgatunk az életben. Akár örömmel, akár kényszerből. A rövid csönd után háromfős csoportokban osszuk meg, hogy milyen helyzetben ki a „királyunk”.

Olvasmány: Olvassuk el a rövid olvasmányt! A második olvasás előtt érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy Isten nem az ellenséget semmisíti meg ebben a szövegben, hanem az ellenség fegyverét. Rövid csöndben szedjük össze, hogy ki vagy mi a mi ellenségünk, és milyen fegyverei vannak. Nem kívül, hanem belül érdemes ezeket keresnünk: szokásokat, reakciókat, gondolatokat, amik ismerősek, és amikről tudjuk, hogy valójában ellenünk dolgoznak. A bemondott szavakat, fegyvereket közös nagy papírra gyűjtsük, hogy előttünk legyen távozásunkig.

Szentlecke: Az elfojtás a pszichológiában egy csúnya szó, olyasmit jelent, mint amikor az erős szellemünket visszagyömöszöljük a palackba, mert akkor is félelmetes, ha a mienk. Most mégis erre biztat minket Pál. Olvassuk el együtt a szöveget! Utána erre a kérdésre keressük együtt a választ, akár viccesen is, de mindenképpen őszintén: Emlékszünk-e olyan helyzetre, amikor a testünket életre kellett kelteni? Benne van-e, benne lehet-e ebben a folyamatban Isten?

Evangélium: Olvassuk el ezt a szöveget is kétszer. A kettő között gondolkozzunk el ezen: Jézus azokat hívja, akik fáradtak és görnyedeznek. Máshol azt mondja, hogy nem az egészségeseknek kell az orvos. Vajon a Jézussal való kapcsolat szempontjából hátrányban van, aki éppen jól van, aki szörfözik a hullámok tetején? A második olvasás után egyedül, csendben – ha lehet, felállva, sétálva – szedjük össze, hol van a rászorultságunk, mi az a gyenge pontunk, amivel odasorakozhatunk Jézus elé. Mi az, amit magunknak kérünk, kérhetünk tőle. Maradhatunk csendben végig ezzel, de érdemes lehet kettesével beszélgetni a csöndünk végén erről.

Ima: Olvassuk el ismét a bevezető zsoltárrészt, és énekeljünk egyet közösen. Engedjük, hogy elfogadjuk igaznak és belső meggyőződésnek Isten mindent betöltő jelenlétét.

Zárás: Közösen, körbe ülve mondjon mindegyikünk egy-egy mondatot arról, hogy mi ragadta meg a mai napban, mi lett fontos.

Bayer Róbert, Budapest, Baross Gábor-telep

igás ökrök

Reklámok