2017. október 15., évközi 28. vasárnap

  1. október 15.: évközi 28. vasárnap

 

Vendégség. A régi keleten leginkább a végső örömteli találkozás, a mennyei hazába térés   legmélyebb szimbóluma. Errefelé manapság inkább egyfajta kötelezettség, hogy tökéletesek kegyünk (vagy legalább annak látsszunk). Te milyen vendéglátó vagy? ÉS milyen vendég? Ádám nem mert pőrén mutatkozni az Úr előtt, amikor hívta. Te mersz jönni, úgy, ahogy vagy? Emlékszel, mindannyian kapunk egy menyegzős ruhát, fehérre mosva a Bárány vérében. Ha már nincs meg, ha foltos lett vagy szakadt, semmi baj. A mi Atyánk közel jön, rád tekint és megszólít: “Barátom, nincs menyegzős ruhád…” A szemébe nézel? Megszólalsz? Mit válaszolsz? Ő, aki gazdag az irgalomban, különbül öltöztetne téged, mint a szépséges mezei liliomokat. Ha akarod. Ha kéred, ha engeded. Akarod? Kéred? Engeded?

 

Fókuszpontok: komfortzóna és kilépés – meghívás és elindulás. Vendégség.

 

Találkozunk, üdvözöljük egymást.

 

Mottó

“Üres a csend és görcsben a kéz

De valaki rám néz!” (Eucharist együttes)

 

Bevezető kör: asszociációs játék

Azt mondom: vendégség – azt mondod: ???

Megyünk egy kört, mindenki mond valamit EGY szóban, maximum KETTŐBEN

Lehetnek fogalmak, testérzetek, események, cselekvések, stb.

(pl: vendégség – gyomorgörcs / vendégség – nevetünk, vendégség – szervezés, vendégség – ajándék, stb.)

Ez után a kör után megyünk egy kifejtős + ”hogy vagy” kört: számomra mit jelent a vendégség? Hogyan telt a hetem? Van, ami az “egy szavammal” kapcsolatos a mostani történésekből?

A vezető / moderátor kezdheti, ezzel ad egy mintát (5-6 személyes mondat) és hívhat valakit, akire “kíváncsi” az asszociációs kör alapján. A tagok egymást hívják meg a megszólalásra. (Ennek később lesz még szerepe.)

 

Találkozás az Igével:

Középről el tudjuk venni a papírokat, amiken ott a vasárnapi olvasmány, zsoltár, szentlecke és evangélium. (Itt fontos, hogy nem “kiosztjuk”, az Ige középen vár ránk, mindenki szabadon hozzáfér.)

 

Csendben olvasunk

A vezető / moderátor kb. ennyit mond:

Azért gyűjtött egybe minket ma az Isten, hogy vele legyünk és egymással legyünk. Most találkozunk az Igével. Gyertek, vegyetek egy-egy lapot! Akkor kezdd el olvasni a papírodat, ha már nyugodt, lassú lélegzettel vagy jelen és a figyelmedet megnyugtattad a testedben.

Tehát a rövid befelé figyelés után ki-ki magának olvassa el a szövegeket.

 

Ha ennél „nagyobb kalandra” vágyik a csapat, akkor javasolok egy rövid bevezető szöveget. Ezt akkor használjátok, ha nem, vagy enyhén léptet ki a komfortzónából. Ezt a szöveget lassú ütemben, természetes hanglejtéssel, szabad, laza hangszálakkal mondja a vezető, akár saját szavaival is:

 

Stabilan elhelyezkedem  a székemen. A szemem csukva, vagy akár nyitva. A figyelmemet a testemre irányítom. A lélegzetem lassan megnyugszik. A beáramló levegő szabadon és lazán megtölti a tüdőmet. Lassanként megtalálom a saját ritmusomat, amiben könnyen lélegzek. (kis szünet)

Érzem, ahogy a nyakam ellazul. A vállaim elengednek. Minden kilégzés elvisz egy részt a testemben felgyülemlett feszültségből. Érzem, ahogy elenged az állkapcsom. Az arcizmaim is lazák. A kézfejem, ujjaim izmai is elengednek. Kezem lazán nyugszik mellettem vagy az ölemben. Érzem a karjaim súlyát. (szünet)

A törzsem izmai megtartanak anélkül, hogy bárhol túlzott feszültséget tapasztalnék. A hátam kiszélesedik, a lapockáim a helyükre kerülnek. A vállamat leengedem. A mellkasomba szabadon áramlik a levegő, magától emelkedik és süllyed. Semmit nem erőltetek. Lélegzem. (rövid szünet)

A medencémet is átjárja a belélegzett friss levegő. Érzem, ahogy a hasizmaim tartanak, de nem feszülnek. A combom elnehezedik. A lábszáram izmai is kiengednek. A lábfejem laza. A talpam nehéz, súlyát elbírja a föld. (szünet)

Ebben a megnyugodott állapotban (kinyitom a szemem) kézbe veszem a papírt és olvasok.

 

Iz 25,6-10a; Zs 22; Fil 4,12-14; Mt 22,1-14

 

Ha az ehhez hasonló testre figyelő relaxáció nagyon messze esik a csoportnormától, akkor is érdemes lehet kipróbálni. Ebben az esetben a vezető adjon biztonságos kereteket a fizikai tér biztosításával (pl. telefonok ki, nincs átjáróház, már nem várunk késő testvért, stb.) és egy konkrét rövid instrukcióval (pl.: Most úgy fogunk találkozni az Igével, úgy olvassuk el a vasárnapi szövegrészeket, hogy előtte fölkészülünk, fizikailag is. Egy pár perces relaxációval felkészülünk arra, hogy befogadjuk az Igét. Gyakoroljuk a figyelmünk szemlélődő állapotát, hogy ne csak az agyunk fogja fel, hanem mélyebb szintekre is meg tudjon érkezni hozzánk Isten üzenete. Egy néhány perces szöveget fogok mondani, hogy vezesse a figyelmünket. Innen fontos a E/1, a TE, a TI nem szerencsés. Konkrét relax. Szöveget ld. fentebb. )

 

Nagy a “kísértés”:-), hogy a relaxációt és/ vagy olvasást aláfestő zene kísérje. A továbbiak szempontjából fontos azonban, hogy csend legyen. A zene valóban csatornázza a figyelmet, de itt most éppen a gyakorlás a lényeg. Fontos a csend, hogy egy pici kihívás legyen.

 

Beszélgetés az Igéről

 

Ezek a témák, kérdések csupán javaslatok, hogy szabadon válasszatok. A vezető is mérlegel (pl. közösségi tagok egymáshoz való viszonya, a közösségi norma megbeszélése érzékeny körültekintésre és plusz időre van szükség).

 

  • Van ezek között a részek között, ami személyes élményeddé vált? Amihez konkrét emlék vagy életesemény kapcsolódik?

(fontos, hogy tanúi lehetünk e közösségben, ahogy az Ige beletestesül az életünkbe. Egy példa: a 22. zsoltár a testvérem legkedvesebb szentírási szövege volt. Ezért ezt olvasta fel a kórházi folyosón az összegyűlt családnak, amíg a férjem az intenzíven egy inkubátorban megkeresztelte a három napos kislányunkat a másnapi műtétje előtt. Számomra ez a kapcsolat a kislányunk és a 22. zsoltár között tovább él és gazdagodik azóta is.)

  • Voltál vendég úgy, hogy azóta is szívesen idézed fel azt az alkalmat? Mi az, amiért érdemes és jó emlékezni? Mit jelent számodra a “keleti vendégség”?
  • Hol a helyed az Atyai házban? Hírnök? Ajtónálló? Felszolgáló? Vendég?
  • Mi a viszonyod a csendhez? Meghallod a hívást a mostani időben? Elfogadod?
  • Volt olyan, hogy hallottad és elfogadtad? Volt olyan, hogy hallottad és visszautasítottad?
  • Számodra hogyan kapcsolódik meghívás és kihívás? Milyen tapasztalatod van arról, hogy igent mondani az Isten meghívására avval jár, hogy ki kell lépned a komfortzónából? (Ehhez a kérdéshez jelen idejű tapasztalat, amikor a bejelentkező körben egymást hívtuk. Nem akkor szólalt meg senki, amikor ő akart, hanem amikor hívták. Ez milyen tapasztalat volt számotokra?)
  • Számodra mi a különbség csend és hallgatás között?
  • A király ebben a történetben jelentheti az Atyát. Szerinted számon kér vagy segítséget ajánl? Te hogyan reagálnál a megszólításra? Mentegetőznél? Kérnél  szép új ruhát? És mi van a valóságban? Vállalod a hiányaidat?
  • Mi itt a közösségben hogyan viszonyulunk egymáshoz, amikor hibát, hiányosságot tapasztalunk egymásban? Van konkrét negatív / pozitív tapasztalatod?
  • Mi ad neked “menyegzős ruhát”? Milyen módokon készülsz az Istennel való találkozásra? (jelen idejű tapasztalat a relaxáció: kiszedett a komfortzónából. Elfogadtad a meghívást? Hogyan érezted magad ebben a helyzetben?)
  • A tested meghívást kapott a Menyegzőbe (de szép ez a magyar szó!). Ezt hogyan éled meg a mindennapokban, a mostani életállapotodban? (A relaxáció ide is köthető tapasztalat.)
  • Hogy készülünk egy szentmise előtt a részvételre? Hogyan viszonyulunk a gyónáshoz? Hogyan készülhetünk rá?

 

 

Kozek Lilla, Budapest, Óbuda-Újlak

 

kép: www.daloseskuvo.hu (Stiller Ákos: Nemzetközi esküvő)

kali-eskuvo-cheers-huba-ceremoniamester

Reklámok