2017. október 29. évközi 30. vasárnap

  1. október 29.

Évközi 30. Vasárnap

 

Kiv. 22,20-26, Zsolt. 17, 1 Tessz. 1, 5C-10, Mt. 22,34-40

 

Nyitókör:       ének : – Atyám két kezedben

Közös ima:  – Hiszekegy

 

 

Bevezető feladat:

 

„A jövevényhez ne légy kegyetlen és ne sanyargasd…” (Kiv. 22, 20)

 

Mindenki magában gondolja át, hogyan hat rá ez a mondat, kijelentés. Mit juttat eszébe? Hogyan érinti? Ha ma mondaná e szavakat a próféta, hogyan hatna rám? Mit indítana meg bennem? A mai világban akár társadalmi szinten nézzük, akár politikai szinten nézzük és értelmezzük az olvasmányt, nagyon sok minden eszünkbe juthat. Gondolhatunk a hajléktalanokra, az árvákra, de akár a menekültekre is, ami most nagyon aktuális. Van olyan ismerősöm, aki árva, hajléktalan, segítségre szorul? Hogyan viszonyulok hozzá? Ha az úton szembe jön velem egy hajléktalan, mit teszek? Hogyan reagálok?

 

Miután mindenkiben megfogalmazódott valami, nagykörben meg lehet ezt beszélni. Akár egy kis párbeszédet is lehet folytatni. Egymás meglátására lehet reagálni.

 

Ezután lehet fohászt mondani a hajléktalanokért, árvákért. Közösen imát is mondhatunk értük.

 

„… és hogyan tértetek meg a bálványoktól Istenhez, hogy az élő, igaz Istennek szolgáljatok…” (1 Tessz. 1, 9)

 

A mi kisközösségünk példát tud mutatni abban, hogy Isten követői vagyunk? Miben mutatkozik ez meg? Szükségünk van a mai világban is bálványokra? Hogyan tudom én személyesen dicsőíteni az Urat?

 

Feladat:

Nagykörben gyűjtsük össze a kisközösségünkre jellemzőket, egy lapra ezeket le is írhatjuk, majd ezt követően azt is megbeszélhetjük, hogy kinek, mit jelent az a kisközösség, ahová tartozik.

Megrajzolhatjuk a kisközösség „címerét”, logóját, szimbólumát.

Hálát lehet adni a kisközösség tagjaiért, majd párban egymásra áldást adhatnak a tagok.

 

Énekeljük el: A szeretet áradjon köztünk… – ezzel ráhangolódunk az evangéliumra, majd olvassuk el azt: Mt 22,34-40

 

„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (Mt. 22, 37)

 

Ez a legtöbbet emlegetett és legtöbbet hallható parancs, hiszen ez az első parancsolat. De vajon mit jelent ez? Tudom szeretni az Urat? El tudom fogadni a nehézségeket és tudom olyankor is szeretni a jó Istent? Vagy csak azokban a helyzetekben tudom szeretni és éreztetni, hogy szeretem, amikor minden rendben van az életemben? Tudok feltétel nélkül szeretni?

 

Itt segítségként az elmélkedéshez felolvashatjuk Anthony de Mello rövid bölcsességét:

 

Félelem nélkül

 

– Mi a szeretet?

– Mentesség a félelemtől? – mondta a Mester

– Mitől félünk?

– A szeretettől.

 

Mit mozgat meg bennem a fenti bölcsesség? Közben áttérhetünk önmagunk vizsgálatára is. Szeretem magamat? El tudom fogadni magam olyannak, amilyen vagyok? Amilyennek a jó Isten alkotott? El tudom fogadni a hibáimat, gyarlóságaimat? Hiszen Isten számára remekmű vagyok, hiszen ő alkotott engem, már anyám méhétől fogva ismert engem.

 

Ének: Atyám, Istenem, szerelmed hozott létre engem…

 

Kis csend…

 

„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” (Mt. 22, 40)

 

Majd gondoljak családomra, barátaimra, rokonokra, ismerősökre. Milyen kapcsolatban vagyok velük? Az előbbiek fényében tudom-e őket úgy szeretni, mint magamat? Tudom-e őket is feltétel nélkül szeretni? Elvárom, hogy kölcsönösen szeressenek? Mit is jelent számomra a szeretet szó?

Tudom-e felebarátaimat önzetlenül szeretni? Tudok úgy szeretni, hogy ne legyen bennem a viszontszeretet elvárásának titkos vágya?

 

És még egy nagyon fontos dolog: tudom-e ellenségeimet is szeretni? Vannak ellenségeim? Vannak olyan személyek az életemben, akiket nem tudok elfogadni? Tudom azokat az embereket szeretni, akik bántanak engem? Példát vehetünk Jézusról, hiszen ő a kereszten, szenvedések közepett is meg tudott bocsájtani az ő kínzóinak.

Párban átbeszélhetjük az elmélkedésünket, majd nagykörben is megoszthatjuk élményeinket, ha van arra igény.

 

Ezután valaki olvassa fel Dsida Jenő: Hegyi beszéd című versét

 

Hegyi beszéd

 

Hegytetőre szállok kedvesemmel.

Szárnyaink vannak.

Ölelem derekát.

 

Már itt sem érzem a nagy összefüggést,

megszüntem a porszem-milliárd

egyetlen porszeme lenni,

aki forgószelekben forog

s lehull.

Nem érzem a világ-nagyság

iszonyú súlyát vállamon:

a csillag-titkok, csillag-dalok,

fogamzás, keletkezés, halál:

nem érdekelnek.

 

Megnőtt az életem.

Minden eltörpült.

Szeretek: én vagyok fontos és ő.

Töprengés nélkül éljük az édes törvényeket.

Fehérek vagyunk,

tiszták és ostobák, mint az ostya.

Lengő szakállú, öreg szikár pap

mutat fel minket a hegytetőn:

 

Íme, a szentség! Térdrehullni!

 

(Galgó, 1930. szeptember 14.)

 

 

Zárásként énekeljük el: Tied a Dicsősség…

 

Házi feladat is lehet: A következő héten próbáljak jobban odafigyelni embertársaimra. Fogadjam el őket olyannak, amilyenek. Ne csak akkor szeressem őket, ha nekem tetszően cselekednek. Gyakorolni a feltétel nélküli szeretetet.

 

Sok szeretettel, Rédai Teréz, Csíkszereda, Erdély

 

kép: 777blog.hu (Isten az én apukám)

isten_apuka

 

 

Reklámok