2017. november 5., évközi 31. vasárnap

2017. november 5., évközi 31. vasárnap

  1. A szentírási részletet olvasva egy gondolat fogalmazódik meg bennem: felelős vagy a közösségedért.

    Kérdések sokasága cikázik fejemben:

    • Tudunk-e buzgó emberek lenni – de nem fanatikusak, képmutatók? Olyan buzgó emberek, akikről érezni lehet, hogy nem olyan dolgokhoz ragaszkodnak, amelyek az utcán találhatók, hanem olyan emberek, akikre az egyház épülhet.
    • Hajlandó vagyok-e tenni azért, hogy közösségemben átéljük Isten gyógyító jelenlétét? Tudom-e mellőzni a jámborsági gyakorlatokat és igazi meghívásnak érezni a közösséghez tartozást, ezáltal az ima és hálaadás helyévé alakítni azt?
    • Tudok-e közösséget vállalni Istenben, Istennel? Gyümölcsözővé tenni együttléteinket a közösségben. Támogatom-e eléggé azokat akik körömben fáradnak, vezetnek és intenek, akik felelősséget vállalnak s nem csak tanítják a törvényt hanem maguk is teszik.
    • Tudok-e mások szolgája lenni azáltal, hogy felismerem kötelességeimet és azokat szeretettel és bátorítóan végzem? Felismerem-e azt, hogy akiben Isten lelke él, az élete örömteli vállalkozás, mert érzi, hogy Isten szeretete hordozza és vezeti.

    Jézus szavai, miszerint „Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája” egy csodálatos Reményik Sándor verset juttatott eszembe. ,,Ne ítélj” című versének egy részletével szeretni zárni gondolataim sorát, átadva magunkat a szavak erejének:

    Istenem, add, hogy minél halkabb legyek

    Versben, s mindennapi beszédben

    De akkor szómban súly legyen s erő,

    S mégis egyre inkább simogatás:

    Ezer kardos szónál többet tevő.

    S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

    De egyre inkább csak igen.

    Mindenre ámen és igen.

    Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.

    Ámen. Igen. És a gonosztól van

    Minden azonfelül.

     

    Laurán Angéla, Felsőbánya

     

    kép: helytortenet.eoldal.hu: Tanári kar

    1988-89--tanari-kar---8.-c

Reklámok