2017. november 12. évközi 32. vasárnap

  1. november 12., évközi 32. vasárnap

 

A tíz szűz

 

Megérkezés: Ne féljünk csendben maradni! Megérkezéskor üljünk körbe, és csendben várjunk. Majd lesz valami. A csoport vezetője törje meg a csendet öt-tíz perc után, vagy ha már valaki elaludt, vagy ha nem bírják a többiek.

Hogy vagy kör: Szedjünk össze és meséljünk egymásnak öröm-élményeket a legutóbbi összejövetelünk óta eltelt időszakról! Bátran éljük bele magunkat, láthassák örömünket a többiek is.

Fókusz: Esküvői jelenlét. Aki volt már esküvőn úgy, hogy szerepet kapott benne (tanú, koszorúslány, vőfély, esetleg menyasszony vagy vőlegény), az beszéljen arról, milyen volt arra felkészülnie, hogyan volt ebben a szerepben együtt az ifjú párral, mi minden foglalkoztatta a készület során. Jó, ha erre a néhány perces feladatra az egy-két vállalkozó előre felkészül, akár vetíthet is pár képet, de ne legyen hosszú ez a blokk.

Evangélium: Először ezt a rövid magyarázatot olvassuk fel, aztán magát az evangéliumi szöveget. A zsidóknál szokás volt, hogy elmegy a vőlegény a menyasszonyért, hogy kikérje a lányos házból, és saját házába vezesse. A tíz lámpás lány a menyasszony képviseletében segíti a vőlegényt, hogy odataláljon a házhoz, és a lagzi felé ők világítanak a párnak, akár nappal, akár éjjel. Ennek a szokásnak mély szimbolikája is van, másrészt a lámpás kíséret tagjai részt vehetnek a menyegzőn.

Ha Isten a vőlegény, valahogy emberi alaptapasztalat, hogy késik. Késik a Messiás, akire évszázadokig várt a választott nép. Késik az úrjövet, amikor személyes életünkben könyörgünk pillanatnyi megváltásért. Késik a második eljövetel, amit már az apostolok is meg akartak élni, és évszázadokig a “mindjárt itt van” tudásával várták a keresztények. Most olvassuk el az evangélium szövegét is: Mt 25, 1-13.

Nehéz a szöveg, akkor is, ha ismerős. Furcsa és szokatlan a viselkedés. Láthatóan nem az a baj, hogy elaludtak várakozás közben, hanem hogy elfogyott az olajuk. Talán az sem véletlen, hogy advent előtt hangzik el ez az evangélium. Ha Krisztus a vőlegény, mi mindenről szólhat a rá való várakozás? A karácsonyról, a Jézussal való személyes találkozásra való készenlétről, vagy a végső időkre való felkészülésről?

  • Először egyedül időzzünk el azon, hogy mennyire hevít minket a Jézussal való találkozás.
  • Ezután párban beszélgessünk: hol van a vőlegény most az életünkben? Mi a középpont, merre megyünk, mik a legfontosabb mozgató erőink? Mely napokon vagyunk elégedettek, mi fáraszt el és mi dob fel? Mitől gyógyulunk, ha elkedvetlenedtünk?
  • Az egyedül és párban megfogalmazott válaszainkat, ami még elmondható, elvihetjük a többiek elé, amikor ismét együtt beszélgetünk róla.

Ima: Az imádsághoz készítsük elő a terepet is: kis díszt, gyertyát középre, hogy tudatában legyünk annak, amit csinálunk. Hogy lássuk, hogy van fény. Olvassuk fel a szentlecke utolsó fél mondatát: „kik életben maradunk, … elragadtatunk a magasba, hogy találkozzunk Krisztussal, és örökké az Úrral legyünk.” A csendben aki tudja, mondja el Jézusnak, hogy milyen érzéseket vált ki belőle ez a mondat. Az ima végén olvassuk fel a szentleckét (1Tessz 4,13-18), majd énekeljünk egy imát, amely a találkozásra való vágyat fejezi ki. Ilyen lehet: Jézus életem, erőm, békém; Zárt templom; Várom a találkozást veled…

Az alkalom zárásaként maradjunk a helyünkön, nézzünk egymásra a körben, majd kis egymást kereső nézelődés után egy-egy mondatban fogalmazzuk meg, mi volt örömteli és mi volt nehéz a mai találkozásunkban.

 

kép: székely lányok (http://www.nimrod-mohacs.hu)

 

Bayer Róbert, Budapest, Baross Gábor-telep

lányok_nimrod-mohacs

Reklámok