2018. június 10., évközi 10. vasárnap

Ter 3,9-15; 1Sám 2; 2Kor 4,13-5,1; Mk 3,20-35

  1. „Hogy vagy?” kör után elcsendesedünk és megpróbálunk az „itt és most”-ba érkezni és abban megmaradni.
  2. Ter 3,9 – 15

Elolvassuk az olvasmányt és megismételjük az Úr hívását: „Hol vagy?” és a választ: „mezítelen vagyok és elrejtőztem…”

Megfontolásra ajánlom:

  • Mit szoktam tenni olyankor, amikor Isten akarata ellen vétkezem? Elrejtőzöm? Ez mit vált ki bennem?
  • Tudom, hogy Isten mindent lát, tud, milyen érzés az, ha én lecsupaszítva, megszégyenülve mégis ott kell álljak előtte és magyarázkodok meg hárítok… A mindennapi életemben mikor érzek ilyen megszégyenülést? Sokat lapítok vagy elbújok egy bokorba, hátha megúszom a számonkérést…?
  1. 2Kor 4, 13 – 5, 1

„Hittem, azért beszéltem” – Mi is hiszünk – vajon – és azért beszélünk? Elgondolkozni hívlak azon, hogy a sok földi, hétköznapi beszéd mindig a hitből táplálkozik?

  • Megfigyelem magam, amikor valamit nagyon mondok, valóban a hitem áll mögötte?
  • Figyelmünk a láthatóra vagy a láthatatlanra irányul? A látható mulandó, a láthatatlan pedig örök – ezt tudva, hol használjuk azaz egyáltalán használjuk-e a mindennapi életünkben ezt a nagy igazságot?
  1. Mk 3, 2- 35
  • Hétköznapokban elgondolkozni azon, hogy kik a rokonok, a testvérek? Ki az én anyám, családom? Az aki szült, vagy mindaz, akik Isten akaratát cselekszi… Az az én testvérem, nővérem, anyám akiket Isten azért teremtett, hogy az én fejlődésemet szolgálják. Elfogadom?
  1. Mindazt, ami megmozdult vagy elevenné vált bennünk csendes imában Isten elé visszük. Hálával, kéréssel…
  2. Visszatekintünk a szentírási üzenetekkel való imánkra.
  3. Áldást kérünk egymásra és erőt kérünk a továbblépésre. Ámen

kép: családi kép 1931-ből

Papp Judit, Gyergyószentmiklós

0610_Móra Lajos_Ilona_Béla_Tibor

Reklámok