2018. június 17., évközi 11. vasárnap

  1. június 17., évközi 11. vasárnap

Ez 17,22-24; Zsolt 912Kor 5,6-10Mk 4,26-34

Két kérdéscsokor az evangéliumhoz:

Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük?

Jézus nagyon akar beszélni valamiről, amit csak példabeszédekben ad át, és amit annyiszor megközelít, hogy érezni: ez valahol a tanítása kulcsa. Nagyon sok példabeszédet mond róla, igazán gazdagon szeretné bemutatni.

  • Keressük meg, mi az most, ami nem hagy nyugodni, ami erősen foglalkoztat, amiről legszívesebben beszélnénk! Ez lehet a bejelentkező körünk témája is, de lehet fókusz kérdés is. Ahogy Jézus keresi a képet Isten országáról, úgy éppen most éppen én miről keresném a példabeszédemet?
  • Volt-e már nekem olyan témám, amiről feltétlenül beszélni akartam az emberekkel, ami nem engedett csendben maradnom? Mi volt az, hogy sikerült beszélnem róla, hogyan fogadta a hallgatóságom?
  • Ha nekem kellene Isten országáról beszélnem a közösségem tagjai számára, mit mondanék róla? Akár alkothatok egy példabeszédet a körülöttem lévő tárgyakból, a gyakran használt fogalmaim alapján az általam megélt Isten Országáról.

A föld magától hoz termést

Ez a mondat képes megkérdőjelezni számunkra mindent, amit értékesnek gondolunk.

Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: “Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok…” – sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: “Láttam egy százezer frankot érő házat.” Erre aztán fölkiáltanak: “Ó, milyen szép!” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Itt pedig egy értékes dologról kiderül, hogy nem kerül pénzbe, erőfeszítésbe, csak meg kell engedni, hogy legyen, és megnő. Akkor ez nem is fontos?

  • Tudom-e, mi az, hogy megengedek valamit magamnak? Nem a délutáni fagyit a melegben, nem a reggeli tovább-alvást, hanem pl. hogy odafigyeljek valakire, amikor nekem is lenne mondanivalóm. Megszeressek valakit, aki első pillanatban ellenszenves volt. Örüljek valakinek, akire igazából haragszom?
  • Milyen érzés volt ráébrednem, hogy megváltozott bennem valami, amiért nem tettem semmit, amit talán még nem is akartam, de észrevettem, és örülök neki?
  • Milyen élmény rádöbbennem, hogy Isten Országa valóban bennem nő? Észrevettem-e már, és hogyan? Ha nem, mi hiányzik hozzá?

Ha ez nehéz kérdés is, lehet még nehezebb: észreveszem-e a mellettem ülőben a benne növekvő Országot? Ki tudom-e fejezni ezt felé (pl. én vagyok a tükre, és erről beszélek neki, őszintén)? Ki is próbálhatjuk kettesével a közösségben.

Az alkalom végén feltétlen vigyük Isten elé a hálánkat és az esetleges szerzett sebeinket. És hazafelé menet is engedjük nőni bennünk…

kép: szabadföldben.jpg (http://gazigazito.hu/?modul=oldal&tartalom=1165905)

Bayer Róbert, Budapest, Baross Gábor-telep

0617_szabadfoldben

Reklámok