2018. június 24., évközi 12. vasárnap

  1. június 24., évközi 12. vasárnap

Iz 49,1-6; Zs 138; ApCsel 13,22-26; Lk 1,57-66.80

„A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben”

Megérkezés: A találkozás elején tekintsünk az elmúlt néhány napra, miből jövünk, mi foglalja le figyelmünket. Osszuk meg pár percben a mellettünk ülővel. Hozzuk be, tegyük le, hogy majd megnyílhassunk arra, amit a mai olvasmányok és evangélium elénk hoznak. (Csoportvezetőként lehet javasolni, hogy egy vidám/örömteli és egy nehezebb élményt keressenek a résztvevők a napjukban.)

Elcsendesedés: Imánkat kezdjük egy énekkel, ami segít fókuszálni, többször is elénekelhetjük, amíg megtalálja a csoport a nyugodt és figyelmes jelenlétet.

Énekeljük: Szívem csendben az Úrra figyel, ki segít, szívem… vagy más, már megszeretett, megszokott dalunkat.

Ige: Olvassuk el az evangéliumot! Figyeljük, mit tudunk meg arról, hogyan indította útjára Keresztelő Jánost az Isten.

Mind az Olvasmányokban, mind pedig az evangéliumban ott az Isten megdicsőülésének ügye. Sokféle módját látjuk, hogyan mutatja meg az ember számára is felfogható módon Isteni nagyságát az Úr.

Ismét olvassuk el az evangéliumot! A második olvasáskor arra figyeljünk, mit mozdít bennünk az, ahogy Isten intézi az Ő ügyeit a földön?

Párokban egymás felé fordulva osszuk meg egymással, ami ebből megosztható.

Elmélkedés: Osszunk ki papírt, amire röviden írhatunk: 1, Hogyan formált engem gyermekkoromban az Úr az Ő szolgálatára? 2, Hogyan éltem/élem meg a formálás, tanítás és aztán a küldetés élményét. Milyen az amikor Ő előkészít engem, bennem valamit és milyen amikor általam alkot? Gondolataitokat írjátok le a papírra, saját magatok számára.

Imádság: Adjunk hálát azokért a tapasztalatainkért, amikor megtapasztaltuk az Isten munkálkodását magunkon (formál az Úr) és önmagunk által (küld az Úr). Mindkettőben az Ő dicsősége mutatkozott meg a világban. Kérjük a Szentlélek megerősítő erejét önmagunkra és egymásra. Kérjük bíztatását, ha nehezen érezzük most Isten folyamatos alkotását rajtunk és általunk.

Az ima végén ismét énekeljünk: „Áldalak jó Uram” vagy más általunk ismert hálaadó dalt.

Mit viszel haza? Az alkalom végén mindenki mondjon egy-egy szót, amit akár az olvasmányokban, akár a megosztásokban megérintette, amit hazavisz magával. Mit viszel haza?

Ellenrieder Orsolya, Regnum, Budapest

0624_kisgyermek

Reklámok