2018. július 1., évközi 13. vasárnap

  1. július 1., évközi 13. vasárnap

Bölcs 1,13-15;2,23-24; 2Kor 8,7.9.13-15; Mk 5, 21-43

OLVASMÁNY a Bölcsesség könyvéből

A halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világon minden teremtmény az életet szolgálja. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik. Az igazság ugyanis halhatatlan. Isten halhatatlanságra teremtette az embert, a saját örökkévalóságának képmásává tette. A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.

Ez az Isten igéje.

Bölcs 1,13-15;2,23-24

 

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből

Testvéreim! Ti mindenben kitűntök: a hitben, a szóban, a tudásban, minden buzgólkodásban, és az irántunk táplált szeretetben: tűnjetek ki tehát a jótékonykodásban is. Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért. Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, s így (a javak) kiegyenlítődjenek. Az Írásban is ez áll: „Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött.”

Ez az Isten igéje.

2Kor 8,7.9.13-15

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

Abban az időben amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte.

Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából.

Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az  asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”

Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy?” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.

Ezek az evangélium igéi.

Közösségi gyakorlatok a szentírási részek közösségi feldolgozásához: Az életet adó Isten

Nyitókör:

Hol éreztem magam közel az életadó, lelkesítő Istenhez? Az életem milyen területét érzem, hogy most „virágzik”, ahonnan élet fakad?

„mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világon minden teremtmény az életet szolgálja”

Ott vagyunk az Istenhez közel, ahol virágzik, gyümölcsöt hoz az életünk? Ott az Isten is akaratába állunk bele.

Egyéni gyakorlat:

Mindenki írja le egy papírra, hogy melyik az a területe az életének, ahol elveszve érzi magát, ahol nem érzi az Isten közelségét.

„A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.”

Miután leírtuk, tekintsünk rá életünk ezen területére azzal a szemmel, hogy: Mihez ragaszkodom? Milyen elvárásom van itt, amit nem tudok elengedni? Milyen körülményi tényező van, amitől nem tudok szabad lenni? Mi köt magához jobban, mint az Isten akarata?

Közös akcióterv készítése:

Alkossunk közösen tervet, hogy hogyan tudnánk magunkból igazán adni.

A földi javak nem a mieink, hanem az emberiség közös kincs, ha épp a mi birtokunkban van, az azért van, mert mi tudjuk a legjobban mások javára fordítani.

Készítsünk az egész csoporttal, vagy 4-5 fős kiscsoportokban, valami egyszerű akciótervet, ahol tudunk adni másoknak, és ahol tényleg áldozatot kell vállalnom, szóval megtapasztalom a valami olyanról lemondást, amihez eddig ragaszkodtam.

„irántunk táplált szeretetben: tűnjetek ki tehát a jótékonykodásban is. Hiszen ismeritek

Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért.”

2. rész:

Egyéni gyakorlat, és csendes ima:

Azzal a témával kapcsolatban, amit a papírra felírtunk (az életem nehéz területe) fogalmazzuk meg mi a vágyunk? Majd nézzük meg, hogy emögött a vágy mögött milyen mélyebb vágy húzódik meg? Még lépjünk tovább és nézzük meg, hogy még eggyel mélyebben milyen vágyam húzódik meg?

10 perces csendes imában, a gyertya körül, mindenki próbálja meg elmondani az Istennek a nehézséget és azt a mély vágyat, ami megfogalmazódott. Hiszen, ahogy az evangélium mindkét szereplőjén láthatjuk, a Krisztussal való találkozás hoz valós gyógyulást.

Kiscsoportos beszélgetés:

Jairust és a vérfolyásos asszony egy evangéliumi szakaszban szerepel, a Jézussal való találkozás az utolsó reménye mindkettőnek. Ha Jairus szemszögét nézzük, ő a Krisztussal járt úton találkozik egy nővel, akit meggyógyított Krisztus. Láthat egy példát, hogy más életében jelen van Ő.

2-3 fős kiscsoportban meséljünk egymásnak olyan hétköznapi eseményeket, ahol láttuk a gondviselést valaki más életében. Ne nagy megtérés történetekre, nagyon elképesztő dolgokra gondoljunk, hanem olyan hétköznapi helyzetekre, ahol jobb irányba fordult valaki élete, valami szép és fontos történt vele. Talán észrevétlenül is működött benne a szentlélek, és ez a példa mintha Krisztus szava lett volna az életében: „Leányom, hited meggyógyított téged.”

Egyéni gyakorlat:

Hiába a saját tapasztalataink, hiába mások példája, amíg emberek vagyunk, addig bennünk – ahogy Jairusban is – meg fognak mindig újra jelenni a félelem, bizalmatlanság Istentől távolító hangjai. Ez minden ember közös tulajdonsága, hogy nem mindig látjuk, hogy épp hogyan működik Isten az életünkben, és ha csak a látható körülményeket nézzük, megjelennek a félelemtől, bizalmatlanságtól átitatott külső és belső hangok.

Jézus a következőket válaszolja erre az evangéliumban:

„Ne félj, csak higgy!”

„Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt…”

Jézus segít megszabadulnunk az elbizonytalanító benső hangjainktól, kiparancsolja őket, ha Ő belép. Amit mi tehetünk, hogy elkezdjük őket felismerni, nyakon csípni, megérteni, hogy ezek az Istentől távolító félelmek, és a gondolatok nem feltétlenül valóságosak, vagy válnak azzá. Írjunk egyéni munkában olyan mondatokat, amik ránk jellemző benső hangok, félelmek (pl: Félek attól, hogy nem vagyok elég fontos… Félek attól, hogy az Isten olyan útra hív, ami boldogtalanná tesz… Félek, hogy nem vagyok szerethető… stb.)

Válasszunk egy olyan mondatot, amit megpróbálunk a következő időben nyakon csípni, és ha rátalálunk felidézni erről a vasárnapról a Szentírás mondatait:

„Ne félj, csak higgy!”

„Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világon minden teremtmény az életet szolgálja.”

Zárókör:

Keressetek és mondjatok ki egy olyan részt, ami a ma estéhez kapcsolódik és reménnyel tölt el!

kép: http://www.kepesifi.com/hu/1027/eletmod/528/Gy%C3%A1sz.htm

Vígh Noémi, Útkeresés Háza, Budapest

 0701_gyász

Reklámok