2018. november 4., évközi 31. vasárnap

  1. november 4., évközi 31. vasárnap

MTörv 6,2-6; Zsolt 17; Zsid 7,23-28; Mk 12,28b-34

Az évközi 31. vasárnapot nevezhetjük a szeretet vasárnapjának.

Jézus nem hagy kétséget aziránt, hogy tanításának középpontja, az egész erkölcsi élet centruma: a szeretet.

Három gondolatban beszéljünk a mai evangéliumról

Ének – Ó mi szent Atyánk…

Gondolatok a közös beszélgetéshez;

1. Az Isten iránti szeretet

Hogy Istennek elsősorban szeretettel tartozunk, az nem lehet kérdés, de a vallások történetében egyáltalán nem magától értetődő. A mitikus vallások szerint az isteneket tisztelni kell, törvényeikhez igazodni, de nem kell szeretni. A sztoikusok az istenséget Sorsnak, Végzetnek mondták. Izrael tanításában merül fel először az istenszeretet. Honnét vették a Mózesi könyvek a „teljes szívedből, elmédből, erődből” kifejezést és mit akartak jelezni vele? Főparancsként hangzik ez! Amikor az Úr Jézus megismétli az istenszeretet parancsát, ugyanezeket az érzéseket akarja felkelteni az emberekben.

Milyen az Isten iránti szeretetem? („Több, mint bármilyen égő áldozat” ?)

2. A felebaráti szeretet

A pusztai vándorlás alatt Jahve azt kívánta: ha idegen telepedik Izrael fiai közé, bánjanak vele úgy, mint saját vérükkel. Szeressék úgy, mint saját népük fiait. Jézus követői számára ez már legyen olyan magától értetődő…

Mit kér Jézus tőlem, ami kellemetlen nekem?

3. A két parancs összekapcsolása

Az izraeliták a „Halld Izrael” kezdetű imájukban naponta elmondták az Isten- és a felebarát iránti szeretet követelményét. Mester tanításában a kettőt összekapcsolta. Egyiket a másik nélkül nem lehet megvalósítani – az istenszeretetet a felebarát iránti szeretettel lehet igazolni.

A hétköznapokon „egy emberi szívességben” törekedj, hogy találkozz Istennel!

kép: https://oprend.hu/infusions/forum/viewthread.php?thread_id=1831

Várady László, Erdőkertes

1104_1

Reklámok