2018. december 23., advent 4. vasárnapja

  1. december 23., advent 4. vasárnapja

Mik 5,1-4a; Zsolt 79; Zsid 10,5-10; Lk 1,39-45

Kezdőénekként egy adventi éneket hallgatunk meg vagy énekelünk:

Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassátok közénk az Igazat! Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt! (Iz 45,8)

 

Az adventi koszorúnkon meggyújtjuk a negyedik gyertyát is. Az égő gyertyák mellett elcsendesedünk és befele fordulva Istenre tekintünk:

Istenem, itt vagyok előtted. Nyiss meg engem jelenlétedre,

Segíts nekem, hogy mindent egyre jobban el tudjak engedni,

Ami akadályoz, hogy veled és az emberekkel találkozni tudjak.

Segíts, hogy egyre mélyebben felfedezzem,

Hogyan nézel rám, és mire hívtál engem.

 

A napi olvasmányok kapcsán beleérzünk abba a tér és idő feletti állapotba, amikor valakit elhagyott az Úr.

  • Ismerem-e ezt az érzést? Éreztem-e valaha elhagyatottnak magam? Mi/ki az, ami leginkább hiányzott?
  • Ebben a sötétségben mi után sóvárogtam?
  • Kitől vártam a szabadulást?

 

Az Ószövetség népével mondhatom: „Mutasd meg hatalmadat, * jöjj, hogy megszabadíts minket!”

Számomra nagyon sokatmondó ez a kép: aki elhagyatott, sötétségben él, sóhajtozik, hogy Isten hallgassa meg kérését és látogassa meg őt. Az pedig, aki Isten akaratából meghozza a szabadulást az maga Jézus: „Íme, elmegyek, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.” A szabadulás fentről, az Atyától érkezik.

 

Párban, megosztjuk egymással, hogy:

  • Életem során megtapasztaltam-e hogy a szabadulás/ megoldás fentről jött?
  • Volt-e közvetítő – mint Mária, Jézus anyja –, aki elhozta nekem a kegyelmet?
  • A magam módján voltam-e én más számára az Úr követe?

 

A felismert kegyelmekért közösen hálát adunk:

Mennyei Atyánk! Te szent Fiad által meglátogattál minket. Engedd jóságosan, hogy mindnyájunkat örömmel töltse el az ő látogatásának ünnepe!

Aki szeretne hangosan vagy csendben megfogalmazza kéréseit.

 

Az együttlétet egy áldással zárjuk, hogy Jézus születésének fényében azt az utat járjuk be, amire ő hívott meg minket.

 

ÁLDÁS

 

Adja meg neked Isten mindazt,

amire szükséged van az élethez:

melegséget, elrejtettséget és szeretetet,

szabadságot, nyugalmat és fényt –

és a bizalmat Őiránta,

az emberek felé

és önmagadhoz.

 

Sötét időkben is

és fájdalmas tapasztalatokban

álljon melletted Isten,

és újra és újra adjon neked bátorságot

és új reménységet.

A félelmetes helyzetekben

ébresszen benned erőket,

hogy segítsenek neked

állhatatosnak maradni mindabban,

amit fenyegetőnek élsz meg.

 

Isten vezessen téged

egy beteljesedett életre,

hogy az lehess,

aki vagy.

 

kép: Szűcs Ágnes munkája

Simai Éva, Szatmárnémeti

IMG_3854

 

 

Reklámok