2019. január 20., évközi 2. vasárnap

Iz 62,1-5   Zsolt 95 1Kor 12,4-11     Jn 2,1-11

A vígasz, a megajándékozottság és a bor kötődik össze a mai olvasmányokban. Nem is olyan nehéz elképzelni, hogy ezeknek közük van egymáshoz.

A bevezető kör szólhat egyszerűen arról, hogy ki-ki elmeséli egy örömét, ami ma érte. Vagy az elmúlt héten.

Olvassuk el az olvasmányt! Ezekről a kérdésekről beszélgessünk kiscsoportban:

  • Milyen érzések indultak el bennem az írás hallgatása közben?
  • Előfordult-e már velem, hogy becéztek, gyönyörködtek bennem? Milyen érzés ez számomra? Milyen helyzetben érzem azt, hogy másoknak jó, ha engem néznek?
  • Ha még nem volt olyan, hogy kedvére voltam azoknak, akik körülöttem vannak, hol és milyen helyzetben érzem boldognak, otthonosnak magam?
  • Milyen vagyok én Isten szemében? Mit gondolok magamról és Róla? Milyen arccal néz rám?

A szentleckéből ragadjunk ki egyetlen mondatot, ami segítségünkre lesz a feldolgozásban! Olvassuk el az egészet, és azon belül ezzel foglalkozzunk: „A lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. „

Írjunk rövid mondatokat, szavakat egy-egy kis papírra, amelyek a körben valakiről eszünkbe jutottak: ő mivel van (volt) hasznára a többieknek, nekem, a környezetének. Magamról is írhatok, de egynél többet ne. Több ilyen cédula is születhet fejenként. Betesszük őket középre (írással lefelé), és egyesével felhúzzuk, felolvassuk, és közösen kitaláljuk, hogy melyikünk az, akiről a szó / mondat / történet szól. Lehet bátorítani, igazolni, ha valaki ilyen módon a közösség segítségére van.

Az evangélium elolvasása után 15 – 30 percig maradjunk csendben. Ha az nehéz, vezetett szemlélődő imával segíthetünk magunknak, benne lenni a történetben. A csend elején mindegyikünk válassza ki, milyen szereplő lesz a jelenetben: Mária, szolga, vőlegény, násznagy, … A csendben figyeljük meg magunkat, milyen érzéseket indít el bennünk a történet, mit látunk, mi lesz benne fontos. Nem kell most semmilyen előzetes tudás ahhoz, hogy benne legyünk a helyzetben.

A megosztás során engedjük meg magunknak, egymásnak, hogy elmondhassuk szabadon, amit éreztünk, amit láttunk az imában.

A megosztó kör végén újabb rövid, pl. egyszavas megosztást is csinálhatunk, immár az egész alkalommal kapcsolatban: hogy éreztem benne magam, hol mozdult meg bennem valami fontos a közösen töltött időben.

kép: Giotto di Bondone: A kánai menyegző (Capella del’Arena, Scrovegni-kápolna, Padova)

Bayer Róbert, Budapest, Baross Gábor-telep

0120_a kánai mennyegző

Reklámok