2019. február 3., évközi 4. vasárnap

Jer 1,4-5.17-19   Zsolt 70 1Kor 12,31–13,13 v. 1Kor 13,4-13     Lk 4, 21-30

Megérkező kör:

Pár perces csendben törekedjünk arra, hogy kilépjünk azokból a gondolatokból, amelyek foglalkoztatnak minket, hogy találkozhassunk Istennel .

Boldog Kalkuttai  Teréz Anya: Öröm

,,Az öröm imádság, az öröm erő.

Az  öröm háló, amellyel lelkeket foghatunk.

Isten szereti az örvendező imádságot.

A legjobb módja, hogy Istennek hálát adjunk:

Ha dolgunkat örömmel tesszük.

A szerető szív vidám szív.

Ne engedd, hogy a godok úgy hatalmukba kerítsenek,

Hogy miattuk elfelejtesz örülni a feltámadt Krisztusnak.”

Felolvasva a szentírási részt elgondolkodhatunk a következőkön:

·         Jézust először dicsérettel és helyesléssel fogadják, de mindez féltékenységgé és gyanakvássá változik, mígnem saját népe az életére tör.

·         Őt nem fogadta el saját népe, ezért kívülállóknak viszi el örömhírét.

·         Az ellenségeskedés nem győzi le Jézust,  küldetés vár még rá, amit teljesíteni kell, hogy Isten terve beteljesedjék.

A Jézussal való lét egy örök életre szóló feladat. Egy felé és vele való úton levés, napról-napra való odafordulás, ráhagyatkozás. Érezni a vágyat, hogy vele közösségben éljünk.

Nagy tetteket csak ott lehet és akkor lehet véghezvinni, ha eltűnik lelkünkből, életünkből a kételkedés, helyette pedig megjelenik a hit, bizalom és elfogadás.

Az öröm az Isten szeretetébe és irgalmába vetett bizalomból ered.

Saját családunkban, környezetünkben nehéz prófétának lennünk, mert gyengeségeinket sokkal jobban látják azok, akik közelében élünk. Ez az evangéliumi rész arra hívja fel a figyelmünket, hogy törekedjünk a tökéletességre. Ha eléggé  törekszünk, akkor mi is vehetjük a bátorságot arra, hogy prófétaként tanúságot tegyünk arról, ami a szívünkben és terveinkben él.

Törekedjünk a tökéletességre, a boldogságra és az örömre.

Imátkozzunk a keresztényekért, hogy mindig nyitottak maradjanak mindenki felé, és így a kiengesztelődés kovászává legyenek az emberiség nagy családjában.

·         Hogyan érzékelem, mi a súlypontja a felolvasott szentírási résznek?

·         Tapasztalható Jézus öröme tanítványai körében akkor is, ha sajátjai nem fogadták megfelelően?

·         Hogyan fordulunk oda azokhoz, akik nem fogadnak el minket?

·         Mire hív Isten, merre mutatja számomra a növekedés irányát?

·         Milyen felismerésre jutottam saját magammal kapcsolatban?  Melyik táborhoz tartozom,  akik elfogadják, vagy akik elutasítják Jézust?

a kép: William Dyce: A fájdalmak férfija
William Dyce skót képzőművész a 19. századból, a Preraffaelita festők körébe tartozott.

Laurán Angéla, Nagybánya

 

0203_Man_of_Sorrows,_by_William_Dyce

Reklámok