2019. március 17., nagyböjt 2. vasárnapja

Ter 15,5-12.17-18; Zs 26; Fil 3,17 – 4,1; Lk 9,28b-36

 

Az alkalmat kezdjük el a közösségünk szokásai szerint: imádsággal, énekkel, Isten jelenlétébe való helyezkedéssel. Szánjunk a szokásosnál kicsit több időt a megérkezésre és az elcsendesedésre.

Isten a nagyböjtben is szövetségre hív Bennünket magával és a körülöttünk lévő világgal. A mai napon tekintsünk arra rá, hogy milyen kimondott vagy kimondatlan szövetségekben éljük az életünket. Rendezzük be úgy a teret, hogy segítse a befelé figyelést, bensőséges legyen. Az egyéni idő alatt bekapcsolhatunk valamilyen csendes, meditatív zenét, ami segíti az elmélyülést.

  1. Szövetséget olyanokkal hozunk létre, akiknek a közelében szeretnénk élni, és akikkel egy cél felé szeretnénk tartani az egész életünkben, az életünk egy szakaszában, vagy az életünk egy területén. Van, amikor a szövetség megerősítésére van szükség, máskor meg éppen a felbontására, hogy új útra léphessünk. Vannak olyan szövetségeink, amelyekbe belenövünk, másokat tudatosan mi választunk. A szövetség „helyszíne” sokféle lehet: házasság, barátság, közösség, hivatás stb.
  • Egyénileg gondoljuk át, hogy az életünkben mely emberi szövetségek a legfontosabbak, melyek hatnak legerősebben az életünkre. Hogyan hatnak az életünkre? (Erőd adnak és lelkesítenek? Megkötöznek és lehúznak? Felüdítenek vagy megterhelnek? Tudok adni és kapni általuk?)
  • Válasszunk ki egy szövetséget, amely valami miatt nehéz számunkra. Képzeljük magunk elé a szövetségesünket (szövetségeseinket) először fizikai megjelenésében olyan részletesen, ahogyan csak tudjuk: az alakját, a ruháját, a jellegzetes gesztusait, a hangját. Gondoljuk végig, hogy milyen úton haladtunk eddig közösen, mikor és hogyan kötöttünk szövetséget. Keressük meg, hogy mikor és miért vált nehézzé számunkra ez a szövetség. Tárjuk az Úr elé az érzéseinket, és kérjünk vezetést tőle.
  1. Az olvasmány Ábrám és az Úr szövetségkötéséről szól. Ábrámot elhívja az Úr és beszélget vele. Ábrám sokmindent érez és tesz eközben: hisz, kérdez, válaszol, parancsot teljesít és áldozati állatokat hoz az Úr elé, álomba merül, félelem szállja meg. Isten és Ábrám kapcsolatban vannak és egy úton haladnak együtt, mielőtt szövetséget kötnek. Azon a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal és így szólt: „Utódaidnak adom ezt a földet, Egyiptom patakjától egészen a nagy folyamig, az Eufráteszig.”(Ter 15,18)

Olvassuk fel hangosan az olvasmányt a Teremtés könyvéből, majd egyénileg maradjunk a szöveggel pár percet.  Van-e hasonló konkrét élményünk, amikor az Istennel ilyen személyes kapcsolatba léptünk és egy napon szövetséget kötöttünk vele? Hogyan éltet ez a szövetség? Mit tudok tenni az idei nagyböjtben, hogy megújuljon az Istennel kötött kapcsolatom?

  1. Osszuk meg az emberi és Isteni szövetségeinkről szóló gondolatainkat kiscsoportban. Amennyire tudunk, legyünk személyesek.

Zárjuk imádsággal a közös alkalmat.

kép forrása: https://www.tudasfaja.com/mit-arul-el-egy-kezfogas/

Gyapay Borbála, Budapest

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Reklámok