2019. április 7., nagyböjt 5. vasárnapja

Iz 43,16-21; Zsolt 125; Fil 3,8-14; Jn 8,1-11

  • Felismerjük rögeszméinket, észrevesszük, hogy többet emlegetjük a múltat, mint a jelent?
  • Le tudjuk-e tenni régi sérelmeinket?

„Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én újat cselekszem…”

  • Meglátom Isten ösvényét? Elfogadom vezetését? Elfogadom még akkor is, ha kényelmesebb a régi, megszokott rossz, mint az új, az ismeretlen?
  • Vajon a régit nem akarom elengedni vagy az újtól félek?
  • Mi az én egyiptomi rabságom? Mi az én Vörös-tengerem?
  • Miről tudok lemondani Krisztusért?
  • Tudok hálát mondani?
  • Hányszor voltam én is farizeus és ítélkeztem mások felett?
  • Hányszor mondta már nekem Jézus: „Menj, és többé már ne vétkezz?”

Most képzeljük el, hogy mi állunk a kör közepén. Mi vagyunk az a bűnös asszony! Tudjuk, hogy mi a sorsunk a törvény szerint: a halál. Elkövettük a bűnt, most a büntetés vár. Maradjunk csendben, lehunyt szemmel. De jön Jézus, és azt mondja: „Menj, és többé már ne vétkezz!” Milyen érzések törnek fel bennünk? Igyekezzünk a nagyböjti időben (és máskor is) visszatérni ehhez a képhez!

Harcsa-Kiss Katalin, Szeged

a kép Szabó Zsófia válogatása

0407_veraicona

Reklámok